Zhuxan Argus

Leopold Fáncsi

„Lehet-e igaz békét teremteni földöntúli fegyverrel, a fegyver erőszakot szül, az erőszakból fejlődik a düh, ha e kettő egymásnak feszül háborúhoz vezethet, s így porba hull minden miért dolgozott”

Kedves olvasók, mint ahogyan azt mindenki tudja, a Shangara-erdőt és környékét különös lények szállták meg. Jómagam nem eme rejtély megoldását vállalom magamra csupán egy ezzel kapcsolatos történet szálat szeretnék kibontani. A legtöbbek szerint az, itt felbukkant árnyak Észak kémei, de hát ki mondaná rájuk, hogy nem mikor az ember már a saját szomszédjától is félhet, ám volt egy pár elme kik azt rebesgetik, hogy Nekromantákkal állunk szembe. Igen ám de tudjuk-e hogy mifélék ők honnan jöttek mi a céljuk?...

Első írásom szereplője különleges egyén, mert semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy valaha is létezett. Ő nem más, mint Zhuxan Argus… 

Zhuxant még időben sem lehet elhelyezni. Valakik szerint még az alkimisták előtt élt. Mások százötven évvel ezelőttre teszik halálát, sőt olyanok is akadnak, kik ma is hisznek a létezésében.

Zhuxan Argus egy délvidéki zsoldosvezér volt, vágyakkal telítve. De mindközül egy magasan a többi fölé emelkedett mégpedig, hogy ő akarja uralni az egész világot a béke érdekében. Tehetséges és ravasz fegyverforgató volt, ám tudta, hogy csak fegyveres erővel nehéz, inkább lehetetlen egy birodalmat fenntartani. Máshoz kellett folyamodnia, valami természetfelettihez. Ezért kereste meg az erdő leghatalmasabb boszorkányát, Médeát (ma talán Kalt városához lenne legközelebb lakhelye).

• Én Zhuxan Argus azért jöttem önhöz, Médea, hogy megáldjon, megáldjon a holtak feletti irányítással.
• Elég különös kérés, és mégis miért akarná egy magafajta uralni a holtakat, mi célod van velük?
• Nem más, mint uralni a világot, és megnyugvást hozni a földre.
• No, és nekem mi lenne a hasznom?
• Megkaphatod a királynői széket mellettem.
• Írd alá ezt a papírt és kész is vagyunk.
• Ennyi volt?
• Nem dehogy ez csak a királynői címem biztosítása volt, ahhoz hogy birtokold, eme sötét mágiát egy bájitalt kell meginnod.
• Add hát ide!
• Nem tudom, ugyanis nincsenek meg a legfontosabb hozzávalók és nagyon nehéz őket beszerezni.
• Mond meg hát és én megszereztetem a katonáimmal.
• Itt a papír, amin rajta van minden.

Egy óriás Ynna-tavi béka lába

Egy zundári fekete dögmadár tolla

Egy kupica beangaföldi piros hasú kígyó mérge

Egy száz éve meghalt ember koponyája

Egy sárkány szíve

Kedves olvasók, kik oly kíváncsiak vagytok, hogy még mindig forgatjátok, kezetekben eme mesét nektek leírom, de csak röviden hogy Zhuxan és katonái, miként szerezték meg a hozzávalókat. Menjünk szépen sorjában.

A béka lábért Argilius zászlós és még egy tucat ember ment el. Mikor elérkeztek a tóhoz Holdtölte volt ám tudták, a Nap nemsokára felkel és akkor vége mindennek. Ugyanis az Ynna-tavi békák csak Holdtöltekor jelennek meg. Ezek az óriás békák igen ritkák és veszélyesek voltak, így mikor kiszemeltek egyet, a zászlós elmondta a tervet.

• Ti ketten magatokra vonjátok a béka figyelmét, és elcsaljátok az erdőbe, ahol majd a fákról négyen leugranak egy hálóval, hogy ne tudjon mozogni. Majd ekkor mi a lándzsákkal megcélozzuk a fejét. Ha már meghalt nincs nehéz dolgunk, oh és figyeljetek savra, amit köpköd.

A tervet mindenki megértette és sikeresen végrehajtották a műveletet.

A következő a sorban a koponya.

Zhuxannak rengeteg embere volt hát körbe kérdezte katonáit, hogy kinek van olyan rokona, aki pontosan száz éve halt meg. Csak négy ember jelentkezett, hát elküldte mind a négyüket a koponyákért.

A dögmadár tollat és a kígyómérget azért hagyom ki kedves olvasók, mert azokat más emberek szerezték meg, kiket számra sose vennék. Mi az oka ennek? Sajnos azt sem árulhatom el nektek, de egy dologban biztos vagyok, ez nem csorbítja a történet egy lényeges részét sem.

S ím, elérkeztünk a sárkányszív megszerzéséhez, mely biztosan mindenkit érdekel, s ezért no meg azért, mert már a kezeim nem bírják a munkát úgy, mint régen, ezt a történt szálat itt elvágom. De ne tessék aggódni, írásom hamarost folytatódik és akkor minden titokra fény derül.

L.F