A COLA klán által megteremtett fantasy világ
Colanion – A Végtelen Világ
Van-e az elmének teremtő hatalma? Képes-e országokat alkotni, agg uralkodókkal és áruló tanácsadókkal, kik belülről emésztik fel a törvényes rendet? Megtöltheti-e a gondolat ereje az ürességet sejtelmesen susogó nádassal, ahol kalózok lapulnak áldozatra várva megfeneklett hajójukkal, vagy rejtett építkezések terhétől nyögő városokkal, hol mágusok gyülekezete forralja tervét? Járhatunk-e behunyt szemmel egy letűnt civilizáció romjai közt hátrahagyott varázstárgyaik után kutatva, vagy kérhetünk-e csuklyánk árnyékából egy pohár vizezett gyömbért a bányászváros rozoga fogadójában? Vannak-e titkon képességeink, amik testünket állatias erővel ruházzák fel, vagy talán a villámok erejének tudunk parancsolni halk bűvigék mormolásával, kezünk legyintésével? Szolgálunk-e álmainkban egy Igaz Rendet, vagy épp egykori kötelékünkből kitaszítva bolyongunk? Merészebbek vagyunk-e odabenn, képesek vagyunk kocsmárosfiúból harcossá válni? Vagy erősnek mutatjuk magunkat, sötét erők birtokosának, ám valójában ocsmány barlangi lények parancsolnak nekünk?
Számunkra mindez lehetséges. Talán napközben hétköznapinak mutatjuk magunkat. Lehet, hogy egyszerű járókelőnek tűnünk az utcán, egy busz után futó level 1-es rendszergazdának például. Másvalaki közülünk éppen a közgazdász céh novice tagja. Esetleg a „történelem témazáró” nevezetű varázslatot tanuljuk a szemed előtt elnyűtt papirosokból. Megeshet, hogy a német nyelvvizsga quest teljesítése közben bukkansz ránk, vagy talán a martial arts skilljeinket erősítjük karate edzésen.
De odabenn, az Elme Birodalmában feltárul a másik énünk. A nagyszerű, rejtélyes, tettre kész, varázslatos énünk.
Lehetünk Erisz, a villámmágia úrnője, ellentmondást nem tűrően letaglózva környezetünket, hatásos belépőkkel és még hatásosabb pusztító zöld viharfelhőkkel biztosítva, hogy minden szempár ránk szegeződjön. Kihasználhatunk gyengébbeket, mint a kalózvezér Rault, csak hogy rájöjjünk, az éremnek két oldala van.
Az is lehet, hogy csöndes druidák vagyunk, mint Corbec. Szinte a tökéletes ellentéte a rakoncátlan mágusnak: kerülve a feltűnést és az embereket, hiszen otthonunk a vadon. Könyvtárba ritkán megyünk, ám az erdő mélyének lüktető életerejét barátunkkal, Hissonnal óvjuk és megidézzük.
Darchonként sem szívesen vegyülünk az emberi fajjal, igazi társunk egy farkas, Zarab. Kényszerűségből nevünket s külalakunkat elváltoztatva azonban városlakókkal is érintkezünk, hiszen egy sötét úr parancsát kell követnünk megadólag. A mágia fekete oldalának jó ismerői vagyunk, ami másnak holt csontkupac, az a kezünkben fegyverré válik.
Sokszor a saját képességeink határait feszegetjük. Életünk eddigi részét lehet, hogy Hiro, a kocsmárosfiúként éltük, ám a sors más utat választott nekünk. Óv minket a balan ereje, de veszélyből veszélybe sodródva tapasztaljuk meg a kalandor élet nehézségeit.
Néha pedig magunkat sodorjuk egyre messzebb. Talán Rend-lovagok voltunk valaha, mint Aigor, ám a dicső múltból csupán kardunk és váll-lapunk maradt. Ismerjük a harc minden fortélyát, s csapatokat is képesek vagyunk ütközetbe vezetni, ám a saját csatánkat, az Igaz Út megtalálását a Renden kívül képtelenek vagyunk megvívni.
Ez mind mi vagyunk. Ha közénk gyűlsz, fantasztikus történeteket hallhatsz hős küzdelemről, aljas árulásról, barátságok születéséről és széthullásáról. Számunkra az Elme ereje egy világot teremtett, ahol a belső énünk kibontakozhat, ahol korlátok nélkül szárnyra kelhet a képzelőerő, s cselekedetünk visszatükröződik e mesebeli vidék arculatán.
Egy világot alkottunk, s mi magunk újjászületve költöztünk belé.
Ez a világ nem más, mint Colanion.
