WoW-ról röviden

Mindenekelőtt le szeretném szögezni, hogy a játéknak a Wrath of the Lich King kiegészítőjével játszottam a magyar Tauri szerveren. Az ok egyszerű: ez a szerver ingyenes volt, és azon ez a kiegészítő ment. Ebből akadtak néha furcsaságok, mint a városok közti portálok, vagy egyes esetekben a rövidített insták, de legalább nem kellett fizetnem a kipróbálásért.

Egy ilyen online játéknál természetesen nem lehet elválasztani a közösséget és a játékot. A játékélményt befolyásolják a játékosok is, nem csak az, hogy milyenre alkották meg a játékot. Viszont akkor, kezdjünk is bele.

Nagyjából egy évet játszottam a játékkal, közben persze érettségi, egyetemi első félév, miegymás, szóval nem volt az, hogy minden nap sok-sok órát játszottam volna. Eközben két karaktert kipróbáltam, a tolvajt (rouge), és a papot (priest). Előbbi 63-as szintű lett, mikor abbahagytam vele a játékot, és indítottam a papot. Oka nincs, egyszerűen csak meguntam. A pap már elment 80-ig, és játszottam is vele egy darabig 80-on. Aztán jelszóval együtt az accot átadtam öcsémnek, ha másért nem is, akkor legalább lesz neki egy pénze a cuccokból, amiket eladhat a karikról. Emellett volt alkalmam kicsit belelátni a harcosba (warrior) és a mágusba (mage) öcsém által.

Grafika

Több helyről hallottam, hogy milyen szép a játék. Hát nem az. Az állatok sarkosak, úgy ahogy az emberek (orkok, taurenek, stb.), fák, épületek is. A kerek kövek sokszögletűek, és a léghajó sem éppen lufiszerű, inkább, mint egy léghajó formájú fafaragás csiszolás nélkül. Najó a játék mentségére szóljon, hogy majdnem tíz éve jött ki az alapjáték. Ettől függetlenül viszont továbbra sem szép.

Az effektek terén nem lehet panasz, ezt alapvetően jól beállították. Néhány helyen sajnos zavaróan sok az effekt, de ez a játék egészére szerencsére nem igaz. A kezelőfelület néha a fél képernyőt beborítja, oldalt a map, küldik, törött felszerelés, középen alul bejöhetnek az instából potyogó cuccok, és még egy pár melléksáv. Másik oldalt pedig a chat-ablak, bár ez mozgatható. Azonban sajnos vagy sem, a játék maximálisan játszható eltakart fél képernyővel is. Ez a játékmenet nagyon egyszerű mivoltából adódik.

A világ

No igen. Ezt a részét nagyon eltalálták a készítők. Sok-sok táj, sok-sok nép, sok szövetség és ellentét, sok történet a világon belül. A területeket és a rajta lévő élőlényeket remekül megcsinálták, összhangban vannak. A szavannán zebrák, oroszlánok, az esőerdőben dzsungelszörnyek, a fagyos részeken meg bundás, szőrös, nagydarab ellenfelek. A különböző területen lévő csoportokat sem hagyja hidegen a játék alapját képező alliance-horde ellenségeskedés, vagy az egyikhez álltak, vagy a másikhoz, vagy kifejezetten nem akarnak belefolyni, de egy biztos, mindenképp tudnak róla.

Néhány szót ejtek a szebb városokról. Mindenképp említést érdemel a középkori hangulatú Stormwind City, ami az emberek városa. Egy kikötővárosról van szó mágusnegyeddel, törpnegyeddel, királyi palotával, templommal, és az összes többivel. Nagyon hangulatos egy város. Van egy földalatti vasút a városban, ami a törpök nagy műve, és az emberek városát köti össze Ironforge-al, a törpök városával. Ez egy hegyből kivájt város, könnyű benne eligazodni, van benne egy gnóm negyed, és egy központi olvasztó. Robosztus falak, épületek jellemzik a várost.

Az orkok fővárosa mellett sem lehet elmenni, bár ez inkább negatív értelemben. Nem fenséges, nem hangulatos, nem szép, egyszerűen csak poros, piszkos, csúnya, és alighanem rettentő büdös is lehet, de ez képernyőn keresztül nem jött át szerencsére. A hordás városok közül az egyetlen igazán tetszetős talán Silvermoon City, a vérelfek(blood elf) városa. Kecses magas tornyok és mindent átitató mágia jellemzi leginkább a várost. A mágia annyira jelen van, hogy még a virágcserepek is lebegnek.

Még egy város van, amit mindenképp ki kell emelni. Ez nem más, mint Dalaran. Ez igazából senkinek sem a városa, ilyen menedék. Bárki szabadon beléphet. A város sokban hasonlít az emberek városához, azonban itt nincsen csatorna, kikötő, valamint jelen vannak blood elf tornyok is a városban.

A történetre sem lehet panaszkodni. Vagy inkább történelemre. Nagyon epic, tele van háborúval, lépten-nyomon megtalálható annak nyoma. Azonban nem is csak egy háború utáni világba csöppenünk bele, hanem egyből három háborút megélt világba. Nagyon mély, és jól kidolgozott lore ellensúlyozhatná a rettentő gagyi gyilkolászós részt, de sajnos nem teszi. Sajnos a tauri jellegzetessége, hogy megpróbáltak egy csomó mindent lefordítani magyarra, sok küldi esetében kiválóan sikerült, máshol talán csak gugli fordító volt, de egy csomó helyen minden ilyet kihagytak. Ez a kevertség nagyon zavaró sajnos.

A játékmenet

A fejlődés

Mint minden játékos én is lvl1-en kezdtem a játékot. Valahogy el kellett jutni tehát lvl80-ig. Erre két út van alapvetően: küldik, insta. A küldik sajnos borzalmasak. Ölj meg tíz skorpiót! Szerezz tíz tigrisfogat! Szerezz hárpiatojásokat! Ilyen idióta semmi kis küldetések. Mind egytől egyig béna. Néhány jó akad ugyan, de sokkal több a bugyuta küldi. Az insta egy olyan hely, ahol több játékos csapja a szörnyeket együttes erővel, mivel azok a megszokottnál erősebbek. Cserébe persze több xp és jobb cuccok járnak. Az insták közt vannak kifejezetten jók is, amiknek van egy történetük, hogy miért kell végigvinni, megölni a bosst. Sajnos taurin találkoztam olyan instával is, ami sima wowban igen hosszú, de meg lett rövidítve, hogy lehessen menni szinte egyből a bosshoz… Az ilyennek persze nem jött át a története, hangulata.

A szörnyek elleni harc nemcsak, hogy gagyi, de még unalmas is. Gyakorlatilag 1v1-ben, maximum 1v2-ben tudsz ellenük küzdeni, több esetén már legyűrnek, és egy-egy ellenfél legyűrése sem olyan nehéz, hogy ha mellényomsz egy-két billentyűt, akkor máris meghaltál. A sima küldizés így egy véget nem érő farmolássá válik kihívás nélkül, ami érdekes lehet az max a küldetések szövege, hogy miért kell ezeket csinálni. De itt se számítson senki csodára, néha kb annyi az indok, hogy ’mert utáljuk őket’, vagy ’mert éhesek vagyunk’. Instában egy ember tankol, egy gyógyít, a többi gyilkol, iszonyat egyszerűnek hangzik, mégis olyan sokszor van, hogy se előre se hátra nem megy a csapat.

Money, Money, Money

A játéknak egy jól kiegyensúlyozott része a pénz kérdése. Még taurin is, ahol már egy jópár éve fut a WotLK, és így felhalmozódott némi pénz a játékosoknál. Van réz-, az ezüst- és az aranypénz, ezeket a játék automatán átváltja egymásba, nem kell nekünk foglalkozni ilyennel.

A pénz jöhet például lehentelt ellenségből. Emberi lények esetén még semmi gond, hiszen tarthatott magánál némi zsetont, de a vaddisznónál már megkérdőjelezhető. És jön még a loot eladásából. Ezek a pénzek nem valami óriásiak, a javítás költsége kijön belőle.

És van az, ahonnan sok pénz jöhet be, a mesterségek. Te elkészíted a tárgyat, eladod, és jön a pénz. Különösen sok jön gyűjtögető szakmákból, mint a bányászat(mining), nyúzás(skinning), növénygyűjtés(herbalism). Ezeknél nyilván a nyersanyagot adod el aukciós házban. Apropó! Aukciós ház. Ez egy kiváló szolgáltatás, amely a fővárosokban található, egymással összeköttetésben vannak (vehetsz cuccot Orgrimmarból, Silvermoonból egy harmadik helyről), és itt gyakorlatilag bármit el tudsz adni, meg tudsz venni, ami a játékban benne van. És pont emiatt van jól kiegyensúlyozva a játék pénzben. Hiszen itt a játékosok maguknak egyensúlyozzák ki a dolgokat. Amiből sokat kínálnak, az olcsóbb lesz idővel, majd miután kevesebb lesz, megint felmegy az ára. Ha valaminek magas az ára, akkor egy rakás ember nekiáll kifarmolni azt, ezáltal sok lesz, lemegy az ára. Hát, na… Nem épp a készítők oldották meg az árak egyensúlyozását, de a dolog működik.

Pénzről még talán annyit, hogy kis kezdőként kitermelő szakma nélkül sikerült összeszednem 14k aranyat, ami azért már nem egy rossz pénz. Ez is mutatja, nem egy nagy valami pénzt gyűjteni.

A mesterségek

Ha már előzőben meg lett említve ki is érdemes fejteni ezt. Két fő és akárhány másodlagos képessége lehet egy karakternek. Tíz fő mesterség van a játékban, ebből 3 kitermelő, ezekre egy-két másik szakma is épül, amennyiben azok a célok, érdemes melléjük a megfelelő kitermelő képességet megválasztani. Ennyit az általánosságról, most írom mi tetszett az egész rendszerben igazán: egy mesterség nem csak olyan alapanyagot kér, ami a kitermelője, hanem sok-sok (najó annyira nem sok) más profból érkező dolgokat is. Legjobb példa a mérnök(?)(engineering): néhány tárgyhoz kell ékkő bányászatból/ékszerészetből, bőr a nyúzásból, és persze fém a bányászatból. Egy másik remek példa, amikor egy epic fegyvert készített öcsém a harcosához, ahhoz kellett egy pár drágakő, azt összegyűjtötte bányászatból, kellett még hozzá enchanted thorium, bőr. Ez már 3 mesterség a kovácsoláson kívül. Mivel ennyije nem lehet egy karakternek, ezért kérdezni, ismerkedni kell, ha egy ilyet össze kíván rakni az ember. A másik lehetőség, hogy drága pénzen az aukciós házban szedi össze az ehhez szükséges dolgokat…

A karakter

Minden hős kapja alapban a statokat, nem mi állítjuk be, minden kasztnak megvan a saját fejlesztési iránya, hogy mire érdemes sok pontot összeszedni cuccból, mire nem, aki játszik, az úgyis megtanulja ezeket nagyjából. A skillek is viszonylag fixen meg vannak választva, maximum annyit tehetsz, hogy egy-egy skillt nem tanulsz meg tanítónál, de annak nem sok értelme. Ami viszont érdekesség az a talent-rendszer. Ezek többnyire passzív skillek, csak más a neve…Szóval itt is megvan a szokásos skillfák, természetesen itt is az alján vannak az erős dolgok, amik igazán hasznosak. Nem csak passzív, de aktív skillek is vannak, ezek akár hasznosabbak is tudnak lenni, mint rendes skilljeink.

Skillekből viszont annyi van, hogy csak na. Egy-egy harcban nem is lehet mindet használni (sokszor persze nem is érdemes). 12 gombra tehetjük rá aktív, sokszor használt skilljeinket, ez a 12 gomb pl tolvajnál kevés, gyógyító papnál szintén kevés, viszont shadow-papnál épp elég, tank-harcosnak még sok is, varázslónak megint kevés. Jójó, lehet azt mondani, hogy ott vannak a makrók, meg van négy action-bar (ahova a skilleket lehet pakolni), de ezeket használni, váltogatni igen bonyolult és nem egy mezei játékosnak vannak kitalálva, hanem azoknak, akik igazán komolyan gondolják. Kár, hogy kevés 12 gomb néhány karihoz.

Mountok, hátasok

Valamennyi karakter tud lovagolni, kutyagolni, farkasolni és még sorolhatnám az ezerféle hátast. A választék óriási, remekül meg van határozva, hogy hogyan lehet ilyet venni, hogy lehet másikat venni, stb. Sajnos megy a melldöngetés, a nekem nagyobb kocsim van, nekem menőbb a hátasom ésatöbbi ökörség, amit amúgy sem kedvelek, itt se jött be.

A közösség

Őőőőőő… Nehéz egységesen jót mondani, de egységesen rosszat is. Nagyon kavart a társaság, valaki anyázik, ha nem kapja meg, amit akar instában, van, aki tanácsot is ad instában, van, aki azért anyázik, mert nem halad az insta, van, aki inkább vár bent egy órát a tankra. Instán kívül kevés a beszélgetés, többször volt olyan, hogy leölte előttem a szörnyet valaki, amire az én fogam is fájt, mint az, hogy felajánlotta, hogy tartsunk együtt, úgyis ugyanaz a szörny a cél. A másik nagy csoportból pedig mindenki megölt. Oké, hogy ellenség, de akkor sem kell halomra gyilkolni a másikat. Pláne nem hatszor-hétszer. A városokban pedig minden csak a raidről és a kereskedelemről szólt. Egy megoldás marad, egy klán. Kösz, voltam 3-ban, kettőben dögunalom volt, a harmadikban meg ment az egymás oltása. Oké, hogy pont erre számítottam, és értek pozitív csalódások is, mégis nagyon negatív az egész.

Egy érdekes történet esett meg, ami tényleg remek volt. Egy vérelf warlockkal leültünk egy stégre és horgásztunk. Közben beszélgettünk. Játékról, hősökről, történetekről, instákról. Nem gyilkoltuk a szörnyeket, nem mentünk sehova, csak beszélgettünk egy órát. Ez az egy élmény abszolút pozitív, sajnos a többi pozitív élményt inkább mondanám természetesnek, és kiemelkedőnek a sok negatív mellett.

Összességében

Maga a koncepció kiváló, a megvalósítás is kiváló, a világ széles és nagy, a lehetőségek tárháza, ha nem is végtelen, de lehet válogatni bőven. Ami kis kivetnivaló van, az a grafika, egy nagyobb felújítás nem ártana. És az érem másik oldala a közösség. Többnyire felesleges rohanás, farmolás ezerrel és az a tény, hogy élményszámba megy az a dolog, hogy ha bárki segít a kezdőnek és nem oltja le. Megjegyzem ennek természetesnek kéne lennie.

Visszatérnék-e?

Igen és nem. Amennyiben azokkal kell játsszak, akik ott vannak most, akkor azt kell mondjam nem megyek vissza játszani. Azonban, ha összejönne egy kis csapat, akikkel együtt lehet fejlődni, haladni, JÁTSZANI, és nem oltás, farmolás menne folyton, akkor igen, visszatérnék.

Ogresta