Vademberek

Kedves Hertek Theo!

Úgy néz ki, hogy ma sem tudsz nekem írni, így jobbnak látom, ha leírom az elmúlt másfél hét eseményeit. Mint eddig minden reggel itt Északon, utolsó írásod utáni reggel is egy üvöltés keltett fel téged, szerencsére a folyó másik partjáról. Nap közben alighanem megint találtál egy csillanó valamit, amire te kimentél szépen a partra. Ekkor elkaptak a vademberek, kiszedték a vízből az egész csónakot, elrejtették szépen a bozótban, és téged elhurcoltak magukkal. Pedig még figyelmeztettelek is, hogy vigyázz az ilyennel, mert csapda is lehet. És most nézd meg magad, elkaptak.

Amikor már ment le a nap, akkor jöttek még jó néhányan, és kipakoltak mindent a csónakból, még engem is, és egy nagyobb sátorba vittek mindent. Hiába vártalak, hogy leírod, hogy minden rendben, hiába. Majd vártam még egy napot, te még mindig sehol. Aztán vártam még egy napot, és még egyet. Még mindig nem jöttél. Elég sok nap telt el már azóta, hogy elkaptak. Azt hittem, hogy tényleg visszaküldesz Forlonba, ha baj van, de becsaptál és átvertél.

Remélem azért, hogy mihamarabb írsz!

Kart Huk

avagy a Naplód

Kedves Kart Huk!

Először is nagyon köszönöm, bármit is tettél! Másodszor pedig bocsánatot kérek tőled, amiért nem írtam hozzád semmit. Azonnal el is mesélem, mi történt, kezdem is az elején.

Szóval elkaptak ezek az emberek. Nem vademberek ők, csak rendes emberek, egy furcsa vallással, amit tán még ők maguk sem értenek teljesen. Erről sajnos nem sokat tudtam meg, mivel egész végig ki voltam kötve egy karóhoz egy sátorban. Azt kell mondjam, hogy alapvetően jó emberek ők, csak kétkedve fogadnak be mindent. Hiába mondtam el a küldetésem, hiába meséltem nekik királyságunkról és az Észak támadásáról. Vagy nem értették, vagy nem tudtak ezekről a dolgokról.

Eztán egy karóhoz kötöttek, néha adtak enni, de semmi egyéb nem történt. Tegnap este azonban meglátogatott a falu sámánja. Azt mondta, valami varázst érzett abban sátorban, amiben te is lapultál. Mutatott egy papirost, tele cikornyás betűkkel, alighanem pár száz évvel ezelőtt írhatták Colanionban, akkor írtak ilyen betűkkel. Nagy nehezen sikerült kibogarásznom a szöveget. Csupán egy baráti levél volt egy hadvezértől, de a sámán, és az egész közösség tisztelettel bánt velem innentől. Ma egész nap arra mentem, amerre akartam. Amikor délben elhagytam a falut, akkor két őr kísért el. Nem értem miért. Pedig a falutól csak pár méterre mentem. Meg is kérdeztem őket, hogy miért. Azt mondták azért, mert déli varázsló vagyok, aki a segítségükre érkezett.

Még ebédet is kaptam eztán, alig hittem el. Meg is kérdeztem a sámánt, hogy miért van mindez. Ekkor jött a nagy meglepetés számomra. Ők tényleg azt hiszik, hogy egy délről jött nagyhatalmú mágus vagyok. Azért gondolták így, mert fel tudtam jönni a folyón, amit angyalok őriznek, vagy ahogy ők mondják taktok. Ha jól sejtem nem ismerik az angyalokat, ezért találtak a szobrokra egy másik szót. És a mágus részét pedig onnan szedték, hogy éreztek valamiféle mágiát ebből a sátorból, és tudok olvasni is.

Úgy tartják, hogy egy nagyon súlyos átok van rajtuk, és őseik földjén. Őseik földje valaha ott volt, ahol a folyó beleömlött a barlangba. Mára már csak ennek fele van meg, a másikat az átok sújtja, nem teljesen tiszta a kép, hogy mi is az átok, és merre van.

 Amint többet is megtudok, írok.

Hertek Theo

Kedves Hertek Theo!

Nagyon örülök, hogy minden ’rendben’ van veled kapcsolatban. Be kell valljam, sajnáltam volna, ha itt hagysz. Nem akarok újra visszamerülni a hosszú-hosszú ideig tartó merengésbe.

Amit elmondtál, hogy megéreztek valami kis mágiát a sátorban, az talán egy nagyon ritka tulajdonságra utalhat. Főleg ősi eredetű népek esetében figyelhető meg, hogy nagyon csekély mértékű mágiát is megérzik. Nem meglátják, vagy szagolják, hanem érzik, egyfajta belső ösztön ez. Ha tippelnem kéne, akkor azt érezték meg, amikor írtam neked. Sajnos nagyon rejtélyes ez az egész, és csak kevés írás született erről. Nem tudni pontosan, hogy mi lehet ez.

Most, hogy úgymond tisztelnek, érdemes lenne kérdezned őket, hogy mit tudnak a készülő háborúról.

Az átokról is próbálj többet kideríteni. Örülök, hogy viszont írsz!

Kart Huk,

avagy a Naplód