Lertherwoodi Életmágia Kutató Kísérleti Központ alapítása

Üdvözlök minden kedves olvasót!

A Szerkesztőségtől kapott feladatom, hogy hűen beszámoljak olyan ténykedésekről, melyeket sokan helyeselnek, ámde sokan vannak ellene. Mikor a feladatot megkaptam, akkor csupán egy írnok voltam a Forloni Bronzkezű Mágusrendnél, és mint írnok, nem állt tőlem távol az írás, és minthogy a kapcsolatom ezzel a mágusrenddel kiváló, értettem is valamicskét a mágia tudományához, bár varázsolni soha nem is voltam, és sajnos soha nem is leszek képes. A nagyra becsült Szerkesztőség mégis a legkiválóbbnak ítélt meg a feladatra.

Körülbelül fél évvel ezelőtt kezdődött az egész. A mágusok hallották hírét, hogy szervezkedések lehetnek Északon. Persze akkor még nem nagyon tulajdonítottak neki nagy ügyet, de a mágusok félelme az egekbe szökött. Magam sem értettem a nagy felhajtást a renden belül. A mágusok gyávasága örök rejtély marad előttem. Így aztán a mágusok az udvarnál kijárták az utat, hogy létrehozhassák azt a helyet, ahol az élet mágiájával létrehozhatják a legtökéletesebb állatokat. Megjegyzendő, hogy tökéletesen kinevették az összes ez ügyben ügyködő mágust. A Forloni Bronzkezű Mágusrend járt a hivatali ügyekben az élen, de valamennyi mágusrend csatlakozott a kezdeményezéshez, és végül engedélyt kaptak egy telep létrehozásához.

További megvitatni való volt, hogy hol állítsák fel a kísérletekhez szükséges helyszínt. Felvetődött, hogy Forlonban nyitnak egy átjárót, mely egy menedékbe vezetne. Ahhoz, hogy a kedves olvasó is sejtse, a mágusok a menedék alatt egy alapjaiban a mágiára épülő világot értenek, melynek környezeti adottságait a létrehozó mágus határozza meg. Az ötletet azonban nem tartották helyesnek a városi tanács képviselői. Eztán több város neve is felmerült, többek közt Assus, Funkar, és Ynnapolis, de valamennyit elvetették, és a helyet Lertherwood közelében jelölték ki. Lertherwood ugyan közel van Redsword-hoz, és Beangaföldhöz is, mégis a legjobb választásnak tűnt, hiszen egyik ország sem mondható ellenségesnek, és a várost több oldalról is hegyek veszik körül.

A szervezés tehát megindult. Egy hónap se volt, a mágusok máris utazószobát hoztak létre a város határában. Jómagamat ekkor keresett fel a Hírmondó is, így én is kiutaztam a helyszínre. Sok-sok rendből érkeztek mágusok, hogy részesei lehessenek az első helynek, ahol az élet mágiájának tudományával foglalkoznak. Az első tanácskozás alkalmával megegyeztek, hogy az eddig csupán elméleti mágiát a gyakorlatba ültetik át, és tökéletesítik, továbbá megegyeztek, hogy a kísérleti telep immáron a Lertherwoodi Életmágia Kutató Kísérleti Központ néven fut tovább a szervezet. A mágusok bevezették a rendek alapszabályait, miszerint felettük csak mindenkori jogszerű király áll, és a működést a tanács fogja biztosítani. Ez a nap lett az Alapítás napja, és innen számolják a napokat, mivelhogy Colanion területén nincs egységes időrendszer.

A működés első hónapjaiban a tanács komoly párbeszédet folytatott a fővárossal a pontos területekért. A mágusok egy Lertherwood melletti völgyet szemeltek ki legfőbb kísérleti központnak, mivel baleset esetére rendkívül könnyen elzárható a külvilágtól. Emellett a völgy kiválóan elzárható a kíváncsi szemek elől is. Miután mindent kijártak a mágusok, onnantól hamar megvolt minden. Gyorsan emelkedtek az őrtornyok, és a mágusok a tornyok közé mágikus falat emeltek, hogy elzárják a völgyet. Ennek érdekében még egy tágas kupolát alkottak meg a mágikus eszenciákból. A völgybe csak a Lertherwoodból vezető úton lehet bejutni, ezt is szigorúan őrzik.

Jómagam az alapítástól számított 52-ik napon léptem be a völgybe, s innen küldöm jelen írásom is. Belépésemkor még valóban csak egy szimpla völgy volt a völgy, mint akármelyik másik. Tele fákkal, állatokkal, egy kedvesen csobogó patakkal, és egy kiszélesedő laposabb résszel középen. Mára már egy íves elemekkel tarkított kecses üvegből és kőből emelt palota magasodik a völgy közepén. Nagysága igazán csak közelről felfogható. Földszintje egyáltalán nincs, súlyos kő oszlopok tartják az egész épületet. Az első szint alatt termetes fák, és az erdő makulátlan faunája található, melyet itt-ott egy-egy vaskos kőoszlop zavar meg. Az erdei út a völgybe érve egy hídra fut fel, hogy ne zavarja meg az alatta elterülő erdőt. A híd pedig egyenesen a palota első szintjére vezet. A látogató itt veheti észre, hogy az összes szint padlója üvegből van, hogy az erdő megfelelő mennyiségű fényt kapjon. Az üveglapokat kétségkívül mágia tartja össze, semmi más nem lenne képes ilyen tökéletesen sík felület létrehozására. Valamennyi szint ugyanolyan, mindegyik üres, és a napfény mindenhova eljut. Az egymás felett lévő szintek egyre kisebbek. A legfelső szint eltér a többitől. Ez legalább háromszor olyan magas, mint az előzőek, és a palota alakjából adódóan ennek alapterülete lényegesen kisebb, mint bármely másiknak. A terem közepén egy óriási mindenszínű gömb lebegett. Nem volt fényes, de sötét sem. Ilyet minden egyes mágusok lakta épületbe, környékre helyeznek, de funkcióját nem ismerem, ezt a titkot megtartják maguknak.

Fogytán már a tintám, de úgy gondolom, hogy a központ történetéről elég is ennyi egyelőre. Remélhetőleg mihamarább kapok tintát, hogy a kedves olvasó többet tudjon meg a központ működéséről, és tevékenységéről.

Entor Huza, a Lertherwoodi Életmágia Kutató Kísérleti Központ írnoka

Lertherwoodi Életmágia Kutató Kísérleti Központ Alapításának 126-ik napja