Hasznos bolondok
Kedves olvasó!
Gyermekkoromban rengeteget hallottam a helyi mágusoktól egy mondást, amiről mindezidáig nem volt alkalmam megbizonyosodni. A mondás így hangzik:
"Az emberi elme csodákra képes, az emberi hülyeség mindenre."
A történtekre visszatekintve látom, milyen régen is kezdődtek a dolgok, mely ehhez a megállapításhoz vezetett. Még az Alapítás 73-ik napján kezdődött, mikor a tanács ülésén felvetődött az, hogy a mágusok egyáltalán nem leleményesek. Képesek bonyolult varázslatokra, gyógyításra, tűzlabda idézésére, és sok egyéb másra is, azonban nem képesek az eszmefuttatás szabadságára, mivel a szabályaik közé szorítják még a gondolataikat is. Ennek érdekében kerestek rendkívül leleményes, egyben olvasott embereket egész Forlonban. Érdekes módon nem azok bizonyultak leleményesebbeknek, akik sokat tanultak Forlon valamely nagyhírű tudattágítójában, hanem inkább az egyszerű almakereskedők, vagy a szabadidejükben borozó őrök. Egy kisebb csoportot hamar össze is válogattak közülük, és elhozták őket a palotába. Feladatuk az lett, hogy kitalálják, milyen élőlények lennének hasznosak a birodalom, és a király számára.
Az első héten még minden rendben volt, de aztán kezdődtek a bajok. A mágusok olvasása már egyáltalán nem kötötte le őket, ő maguk meg még a gondolattól is irtóztak, hogy leüljenek olvasni. Kimásztak hát az erdőbe, és kergették az állatokat. Azok a kupola miatt csupán a völgyben tudtak futkorászni, így valahányszor kimásztak, könnyedén megtalálták az őzeket, szarvasokat, hiszen néhány nap alatt ismerték már az erdőt, mint a tenyerüket.
Mikor a mágusok rájöttek, hogyan lehet két azonos állatból egy újabbat készíteni, akkor megjött az eszük, és eszelősebbnél eszelősebb ötletekkel álltak elő. Volt szó például négy szárnyú galambról, amely képes lehetett volna fele annyi idő alatt megtenni az utat Forlonba, és vissza, de sajnos a galamb négy szárnnyal nem volt képes repülni. A kétfejű csirkére is gondoltak. Szerintük azt könnyebb lett volna megfogni, mivel a fejek egymás ellen dolgoznának. Sajnos, mint utóbb kiderült együtt dolgoznak a fejek, és sokkalta okosabbak lettek ezek az állatok, mint egyfejű társaik, ezáltal megszöktek a palota kísérleti szintjéről, és elszaporodtak az erdőben. Szerencsére repülni nem tudnak, mert szárnyuk nem elég erős, hogy két fejet elbírjanak. A csirkékkel rengeteg ötletük volt még, főleg mivel valamennyien imádták a húsát, akár rántva, akár simán pecsenyeként. Álmodtak rá több lábat és szárnyat, de mind el lett vetetve a kétfejű csirkék balesetén okulva. Nem szabad persze megfeledkezni a kétfarkú patkányokról, amiket könnyebb lett volna elfogni, a soktalpú csigákról, a sok lábú őzekről, szarvasokról, marhákról és húsmadarakról, amelyeket ugyancsak az étel szeretete hívott életre. Az erre vonatkozó kísérletek rendre rosszul sültek el. Ezek az állatok vagy elszöktek, vagy szétestek. Utóbbi esetben rendkívül jó illatok keringtek az egész palotában, mivel meg lettek sütve a szétesett állatok. Persze a mágusoknak ez sem tetszett, mint általában az általuk javasolt bármely ötlet. Nem minden ötletük sikerült rosszul. Tőlük származik a trivaly is, amely utólag rendkívül hasznos találmánynak tűnik.
A felhozott ötleteket a mágusok végrehajtották több kevesebb sikerrel. Eközben egyikük talált az egyik könyvben egy ábrát egy gyíkról nagy szárnyakkal. Most a kedves olvasó bizonyosan a sárkányokra gondol, de magam is megerősíthetem, az csupán egy gyík volt, nagy szárnyakkal, alig hosszabb a karomnál. Jó kérdés, hogy került a kezébe könyv, de nem is ez a lényeg. A könyv leírta, hogy ez a furcsa állat a messzi Beangaföldön található. Az állat állítólag képes repülni a szárnyaival. Nem is akárhogy, akár egyhelyben, vagy hátrafelé is. Ez felkeltette még a mágusok érdeklődését is, ezért néhány mágust és jómagamat elküldtek a messzi Beangaföldre egy tenyészetnyi furcsa gyík begyűjtése érdekében.
A kis csoport már így is a mágusok agyára ment. Hazatérésünk után ez tovább folytatódott. Nem volt újdonság, és ők nem találtak feladatot maguknak. Egyikük annyira unatkozott, hogy megfigyelte a mágusokat, amint épp létrehoztak egy trivalyt. Ezek az őrült, idióta, elmebajos, jött-ment, senkiházi bolondok meg leutánozták az egészet az Alapítás 173-ik napjának estjén. Előtte voltak olyan hülyék és elég tisztességes bormennyiséget megittak. Úgy gondolták jó móka lesz, ha a folyamatba nem csak két bivalyt, de egy furcsa gyíkot és még egyiküket is belerakják. Meg kell jegyezzem, teljes katasztrófa lett a kísérlet. A két bivaly a fájdalomtól megbokrosodott, és kiugrottak a folyamat közben a kísérleti szintről egyenesen az erdőbe. Valami mágikus oknál kifolyólag az óriási mennyiségű életerő belőlük tovább táplálta a kísérletet. Az eredménye nem lett más, mint hogy annak a bolondnak, akit belöktek, lett a jobb felkarján két szárny.
Másnap persze nem lehetett semmit tagadnia. A mágusok ráadásként még üdvözölték, a csodájára jártak, és ámultak az idióták leleményességén. Én csak néztem, hogy mi folyik ott. Tisztelet jár a bolondoknak? Üdvrivalgás? Kitüntetés? Mindent kinéztem a mágusokból, de ezt nem. Ennek az oka, az, hogy a mágusok hónapokig nem voltak képesek rájönni, hogyan lehet két külön állattól származó testrészt összeilleszteni.
"Az emberi elme csodákra képes, az emberi hülyeség mindenre."
Entor Huza, a Lertherwoodi Életmágia Kutató Kísérleti Központ írnoka
Lertherwoodi Életmágia Kutató Kísérleti Központ Alapításának 175-ik napja