Barangoul Barát tollából

Az Koronás Királyi Főváros Vizeinek Hiteles Leírása

    Álljék itt az sok neves esemény és történés mellett egy tudományosabb elmélkedés, mit én, Barangoul Barát, Sophia rendjének apostola utazásaim során pergamenre vetettem az sok bölcsességre vágyó nebuló s minden egyéb tudást szomjazó felebarátom okulására. Szándékom tisztaságát ne takarja árnyék, hiszen jó cselekedettől vezérelve és Isten kegyelméből hárítom minden nyerészkedés és evilági élvezetek vádját, mik csupán az Fekete Sátán türelempróbái, melyeknek behódolni hiba s egyenest bűn. Az kis tarisznya arany, vagy csekély kancsó nektár a bőtermésű lankák szőlőibül, melyet kegyelmes Szerkesztő Úr s néhány más nemes lelkű ember felajánlásul elém vetett, kutatásomnak nem folyománya, mindössze szükséges rossz, melyet a Szent Cél, a bölcsesség, s így Sophia igéjének hirdetése érdekében vállalni kényszerültem.

Erről többet szót se, hisz a munka nagy, s a téntám kevés.

Elsőként, s legfontosabban: Forlon és az egész Istentől kapott Ország legnagyobb folyója, az Eldan

    Se hosszát, se bőséges hozamát tekintve nem vetekszik folyó víz az ismert világban az Eldannal. Testvérei, számos kisebb folyamok mind utat engednek zúgó robajának, s az kegyesen felöleli őket, ahol csak útjuk összeér legidősebb fivérükkel. Szólnék eredőjéről, ha tudásom nem homályosítaná el az evilági halandók ügyesbajos politikával át-meg átszőtt összetűzési. Hisz nekiindulék én merészen folyásiránnyal szembe, s elhagyván a Számi-hegység lábait, Furenda kapujánál hosszas hezitálás után visszafordulék. Tartott e hezitálás elejitől végéig másfél óra hosszát, mely idő alatt megfelelő csónakot találék, hogy lábam nyakam közé kapva lehajózzak a széles Eldanon, feladva forrása keresésit. Nem gyávaság volt ez, drága testvéreim, hisz magamat, Sophia szegény szolgáját mitől is kéne óvnom, életem annyit ér, amennyit tetteim, s menekülésem penészes áldozat lenne a nem-tevés oltárán. Nem, nem önnön fejemet óvám nagy veszedelemtől, sokkal inkább benne lakozó összegyűjtött értelmet, melyet (szerénytelenség nélkül mondom, felebarátaim) csillógóbbnak vélek a gyémántnál, drágábbnak az aranynál. S az Isten meg nem ver érte, és Ti, kedves tudásszomjú társaim, Ti is bizonyára látjátok, más munkáimból s ebből egyaránt, hogy igazat beszélek. Colanion népének világosságra vágyó gyermekei mind üdvözölve fogadták s fogadják máig is munkámat, ám engem, Sophia szerény apostolát nem csábít a kacér hírnév. Elszórtan megejtett beszédeim s tanításaim (melyeket, ne feledjétek, kedves forloni olvasók, minden vásári nap a sekrestyéskertben megtartok, ahol adományaitokat is erőltetve elfogadom) pusztán a jó cél és a szent megvilágosodás elhozatala vezérli.

No de hogy témámhoz megtérjek.

Adott vala tehát Eldan szélesfolyású vize, melyen észak felé Furendáig haladtam. Ottan sötét s veszedelmes erők és egyéb, nem részletezett indokok miatt visszafordíttattam, ám méréseim s tanulmányaim bizonyítják, üres a markom nem maradt. Amint láttam, s ahogyan felmértem, Eldan szélessége Furendánál továbbra is legalább két kőhajításnyi, ebből adódóan forrása s fakadása közel nem lehet. Adva vagyon a feltevés, Zuran magas hegyeiből ered-e alá az ország örömére és termése öntözésére nagybecsű folyónk, ám a furendai víztömeg túlontúl hatalmas, mintsem egy közeli hegységben könnyező forrás aláhulló permetének gyönge csermelye lehessen. Nem kétség, s tudós körökben elismerés övezte e tételt, mely szerint számos apróbb patak s más vízfolyás táplálja a Zuran-hegységből leereszkedve az becses Eldant. Forrása azonban távoli, kontinensünk északi részén magasodó hegyekben valószínű.

Térjünk rá nemes és királyi fővárosunkat illető dolgára.

Tehetségemben és tapasztalásomban mások javára merítkezve elmondhatom, e nagyerejű vízgöngyöleg egyenest hozza magával vegyes tájakról mi számunkra (szegényes apostoli főmtől eltekintve persze) az halandó javakban való bővelkedést. Mondhatnánk, hogy ő ádja nekünk az életet, de hitetlen volnék Sophiához és mindenhez ami magasztos, ha ily szavakat számon vagy tollamon kiejtenék. Fogalmazásom ezért tárgyilagos és hiteles marad.

Nem véletlen, drága földmíves egyszerű lelkek (bár nehezen hiszem, hogy e fejezet olvasásával töltitek el az időtöket, hisz teendőtök oly számos, alfabetizmusotok pedig oly csekély), hogy e tájon minden, mi édes, kellemes vagy bőséges, megfelelően mívelve megterem. Boszorkányos szemfényvesztésről szó sincs, minden áldozatotokat és köszöneteteket (Sophia mellett természetesen, kit rajtam keresztül megszólíthattok vásári napokon a sekrestyéskertben) az Eldannak ajánljátok. Nincs nála nagyobb vándor e vidéken (még magamat is beleértve, drága hittársaim), ki keresztülszelve hatalmas földeket, egyben meg is mozgatja azokat. Bizony, bölcsességért áhítozó tanítványaim, nemcsak nagy utazó ő, de teherbíró kubikos is. Hatalmas szelet földeket szemenként szállítva vonszolja végig medrében, mit a Számi-hegyek alatt felvesz, Forlon mellett elhelyezi. Köveket zúz össze, abból építi finomtapintású iszapvárait, mely kiszáradva művelésre oly alkalmas és a rajta megtermett gyümölcs fogyasztásra oly kellemes. Hordaléka nagyobb munkát tett itt évezredek alatt, mint  bármely építész nép a letűnt vagy zenitjén levő korokban. Köszönhetjük neki az széleshátú alföldet, melyre falvainkkal települtünk, s természetesen magát a vizet, megszűrve és tisztán, köveken fröccsenőn és zöld mederben ballagón, mely inni alkalmas embernek, állatnak s növénynek egyaránt.

Az becses Eldan folyó egyéb városformáló munkáirul

S nemcsak a városfalon kívül, vagy házak alatt hordalékival, vagy a partra inni járó négylábú barom szájában végzi áldott munkáját a nagy folyó. Megszabja biz' feleim városlakó népünk mindennapjait, holott maga e célra sosem törekedett. Tudjátok mind, kik Forlon fényeskövű utcáin jártok, s álljon itt azok számára is, kik talpukkal nem koptatták még e nemes padozatot: Eldan vastagkarú folyama utazása végén, városunk alatt megannyi kecses ujjal símul bele ősanyjába, a hol zúgó, hol csendesen hullámzó bölcs Tengerbe. Torkolatának szétágazása több puszta hídverési problémánál s egyéb mérnöki okfejtésnél: társadalmunk csoportjai mind kötődnek az Eldan egy-egy ujjához, tagozódása az nemes Fővárosnak egyenest az ágak folyománya. Ezek közt kerületekre osztva gyűlnek az iparosok, kik szorgos portékáikkal ellátják közeli s távoli országok lakóit. Külön lakoznak a kereskedők, tengerparti szegletük egyaránt horgonya hajónak s karavánnak, hol az említett iparos népség javait felpakolják, s messzi vidékekre szállítják. Tornyos házban füstölve szigetként megbúvik az ágak közt a mágus-népség, gyógyító fajtától az istentelen erők titkos űzőjéig. S ha már sötétség, hű véreim, ismerjétek s kerüljétek a tolvaj-negyedet, mert oda betévedni dagadó erszénynek s nyakunkon az ütőérnek nem szerencsés. Magam ugyan, mint Sophia szegényes alattvalója, s földi javak megvetője félelem nélkül járhatok-kelhetek ott, hisz batyumból nehéz kisebbet csinálni, s aranyat nálam ritkán lelni (ám holdtöltével ezelőtt, hogy mégis arra vitt az utam, Isten kegyelmébül éppen akadt tarsolyomban egy aranyozott míves kehely, melynek eltulajdonítójára hulljék rá a sárga átok, porhüvelye nyugvát sose lelje, Sophia engem úgy segéljen!). Egy a vége százannyi szónak is, nagy folyónk okán nevezik székesfővárosunkat a Deltavárosnak is.

Zárásul e résznek, de nem minden tudásnak

Kívánsága szerint az becses és malaszttal felkent Forloni Hírmondó Szerkesztő urának, mondandóm ehelyütt az tisztes hasábok mértéke szerint ollóval rövidre megszabom. Szava szerint cselekszem, melyben pusztán a bölcs meglátás és egyetértés vezérel, az általa rendelt intézkedés helyességéről meggyőződvén. Befolyása írásomra minden nékem ádott érdektelen földi javaknak, aranynak s drágakőnek nincsen, téntám egyetlen kanyarodása sem tér el az általam látottól és tapasztalttól. Hatása hogy is lenne evilági javaknak, hisz átható tekintetem Sophia tükrében a bölcsesség isteni oromzatára szegezem, nem figyelvén körülöttem gyűlő múlandó kincsekre. Így tekinték az Eldan hosszú kanyargásira is, melyről magam betűinek kanyargási szólnak. Szóljanak elkövetkezőleg is, hisz tudásom bő, akár a Nagy Folyó vízhozama, s kik addig várni nem tudnak, apostoli valómban engem kérdésikkel megkereshetnek. Forlonban, minden vásári napon, a sekrestyéskertben - ugyanitt áldozati javakat saját lelketek megnyugvásira tekintetem félrefordítván megtűrőn elfogadok.

Bölcsességetek tágításira, hogy kiművelt főkkel teljék e világ:

Barangoul Barát s.k.