Egy Mellszobor Kálváriája

Oknyo Mózes tollából

Régen ragadtam pennát, kedves olvasók. Ügyes-bajos dolgaim elszólítottak a szerkesztőségből, és kiváltképp sok munkám akadt a tisztes Barangoul Barát, illetve az ifjonti hévvel nyomozásba fogó Nyom Oszkár híradásának kiadványozásával. Most azonban visszatérek a gyökerekhez, ehhez pedig hozzásegít, hogy a gyökerek jöttek el hozzám: rejtélyes bűneset rázta meg Forlon előkelő közvéleményét!

Igyekszem írásomban tárgyilagos maradni, túlzásokba nem esni - azonban az ember nem állhatja meg, hogy ne ítélkezéssel a szívében forduljon egy olyan ügy felé, amely egyik legfőbb városi kiválóságunk méltóságán ejt csorbát, s büszkeségén foltot. Nem húzom tovább a kedves olvasó cérna-idegeit, hisz aki itt él, már tudja az esetet, mert annak lába helyett szárnya kél a cserfes szájakon. Aki pedig más vidékre való, jobb, ha tőlem tudja legelőbb, mert a Hírmondóban igazat olvashat, semmi ferdítést.

Országszerte ismerik őkiválósága Jure Doctrinus forloni főbírót, a világi tudományok, az erkölcsös jog feddhetetlen pártolóját. Nagy tisztelet övezi őkelmét, és nem is alaptalanul: maholnap tizenkét esztendeje, hogy főbíróvá választása alkalmával bevezette és megreformálta a forloni és colanioni ítélkezés alapjait, első kőtől a legmagasabb toronyig. Szegények közt tiszteletnek örvend, mert egyenlő törvénykezési módot írt elő címeres nemes és az utolsó koldus számára is, egyesítvén több ősi királyi törvénykönyv tartalmát. Polgárok közt is megvan a becsülete, hiszen szigorúságot, szó szerinti értelmezést kívánt meg a tárgyalásokon, melynek következtében hatalmas elrettentő erőt állított fel a vagyon elleni vétséggel szemben. S megszokták őt a nemesek is, kik bár előbb vérüket sértőnek érezték egy bőrtelen jöttment után az ítélőpadra ülni, de mikor másik rivális címeres ház fiával esett meg ugyanez, örömmel és kárörömmel figyelték az eseményt.

Egy szó mint száz, új korszakot hozott a forloni ítélkezésben. Elismerte ezt maga a király is, ki cserébe, hogy törvényeit helyesen és szigorral alkalmazta, azok összeférhetetlenségében rendet vágott, a nagybecsű Jure Doctrinust mellszoborral tüntette ki díszes avatóünnepség kíséretében a forloni Törvénylő téren, a bírói hivatal épülete előtt.

 A szobor háborítatlanul állt ott tizenkét évig. Ember fiának eszébe nem jutott rongálni, ledönteni, ellopni vagy más módon megbecsteleníteni az alkotást, tekintettel Doctrinus személyére. Két nappal ezelőtt azonban csúfos tettre lettek figyelmesek a téren sétálók: a dicső főbíró márványos szobrának - profánságomért előre szíves elnézésüket kérve, bíró urat meg nem sértve - bizony másképp nem mondhatom, orra likába fúródva acél nyílhegyet találtak, hozzá tartozó nyílszárral együtt. Ki tehette oda, s szándéka mi volt vele, egyelőre ismeretlen. A forloni őrség nyomozói nagy erővel kutakodnak a tettes után.

Mindazonáltal vádat emelni ellene eddig nem sikerült. A főbíró közleménye szerint ugyanis - melybe magam főként a közösség megnyugtatásának szándékát látom bele - személyét vagy hivatalát közvetlen sértés nem érte, fenyegetést vagy zsaroló szándékot nem észlelt, és további nyomok előbukkanásáig az esetet nem értékeli bűntettnek. Íme egy részlet a hivatalos főbírói közleményből:

"A jelzett esemény de jure nem minősül rongálásnak vagy sértésnek, hiszen az érintett emlékműben kár nem esett. Mindazonáltal a tény,hogy valaki egy köztéren álló alkotást, mely így elsősorban res communis, mely mindannyiunk hasznára és szolgálatára díszíti a teret, s ezért értékében omnium usus, saját ösztönei szerint átalakít, de facto tekinthető közösség elleni izgatásnak. Az elkövető személyét sine lege kifogásolni nem áll módunkban, de közleményben persona non grata minősítéssel illetjük, s óva intjük a város lakóit cselekedete követésétől."

A nyomozó hatóság azonban a jogi felelősségre vonás lehetőségének hiánya mellett is keresi az elkövetőt. Első kihallgatottjuk az alvilági körökben "Hazugszáz, a Tenyér" névvel illetett helyi kóborló és egykor zsebmetszésért elítélt alak volt. Magam is megkérdeztem kihallgatása után az ügyről a tanút.

- Hogyan szólíthatom? Mr. Hazug? Száz Úr? Esetleg simán Tenyér?

- Elsősorban Gedeonnak, családi körökben így neveznek.

- Ez igazán megtisztelő, hogy beenged a belső szférájába.

- Annyira ne hatódjon meg, tekintve, hogy a nevezett család tekintélyes része a forloni tömlöcben csücsül, míg a többiek akasztófán végezték.

- Hmm, térjünk át inkább a kihallgatásra. Milyen információval szolgált az őrség nyomozóinak?

- Kifejezetten hangsúlyoztam, hogy nem tudok semmit. Miután azonban többszöri éritkezésbe került a fejem a vasalt kesztyűkkel, be kellett látnom, hogy mégis emlékszem valamire. Tetszik látni, így dől meg az a nézet, hogy akit sokat vernek, az meghülyül. Dehogy, sőt!

- Értem, akkor hát a kesztyűkhöz kötődő megvilágosodása kapcsán mire jött rá?

- Beszámoltam a tisztes őr uraknak arról a tényről, hogy a téren igazán kevés alak volt abban az órában, s magam is éppenhogy megérkeztem a helyszínre, mindössze két fickó árnyékát láttam esuhanni egy közeli sikátorban. Nem szívesen mondtam el ezt nekik, hiszen abban a zugban árusított akkor éppen mozgó kocsijával Fröccs Berti, akinek tartozom, de ami nagyobb gond, hogy a vaskesztyűs városi katonaságnál kevéssé törvénytisztelő "emlékeztető" osztaga van  Bunkós Lala, Csont Ödömér és Szájzár Huma személyében, akik lehet, hogy mégis igazolnák a "hülyére verés" tézisét.

- Tehát ezért nem akart vallani az őröknek.

- Ez így van, de ha most megbocsát, immáron tisztelettel el kell magam rejteni egy Qugangába tartó csempészhajó rakományai közt, mert a három darabos legény minden bizonnyal éppen megfelelően kemény szerszámokat keres a fejem átformálására.

Hazugszáz, tisztes nevén Gedeon ezzel befejezettnek tekintette az interjút, és a kikötő felé vette az irányt. Jómagam pedig az említett Fröccs úr után néztem, akit mobil narancsosbódéjával meg is találtam a legkülsőbb városkerületben.

- Kérem, Fröccs úr, meséljen nekünk arról a délutánról, amikor ön a Törvénylő tér környékén árusított!

- A Tenyér uszította rám magukat, igaz? Fene a **** (szerkesztői cenzúra), hol van a három jómadár? Csont, Bunkós, Szájzár, izibe'!

- Mindössze szeretnék érdeklődni, tud-e valamit az eseményekről?

- Érdeklődni, mi? Akár a csendőr urak? Két napja alig megy az üzlet, nem mernek jönni a rendes vásárlók, tudja, akik nem csupán narancslére utaznak. Tényleg, nem kér egy kis Redsword Harci Szeszt? Igazi hegyen túli áru, olcsón adom, pult alól, de el ne mondja senkinek! Hínnye olyan a hatása... megborítaná a szekeret lovastul!

- Azt hiszem, mindkettőnknek jobb, ha ezt nem vásárolom meg.

- Ahogy akarja, de a fináncokat rám ne küldje!

- Feleljen akkor a kérdéseimre: mi történt azon a délután?

- Ugyan, már mondtam a fényeskedő úri őrségnek, két fura alak jött mindössze. Egyik valami ősz hajú, de gyerekarcú, fene ismeri a mágikus fajtáját. A másik elég rossz bőrben volt, mint akit megvertek, el is kezdtem aggódni, csak nem a Huma csinált valami rosszat? De szerencsére nem reklamálni jöttek, csak narancslevet inni. Semmi perc, és tovább is álltak, no fene, gondoltam magamban, ezek se helybeli fajták. Tudja, sok a gond ezekkel a jöttmentekkel, a múltkor is mondta a Kék Macska fogadósa - jóban vagyok az öreggel -, hogy van nála egy vendég, rendesen fizet, de olyan, mintha kutyaszaga lenne... látott ő már rosszabbat is, nem is akarja kidobni, de azért mégis, gyanús ami gyanús.

- Szóval két narancslé-vásárló volt mindössze, amiről be tudott számolni?

- Mondtam már, ennyi történt, én aztán nem értem, miért küldte rám az a piszkos Gedeon a nyomozókat, de megemlegeti, úgy éljek... az üzlet... elijeszti a vevőkörömet ez a sok szaglászó!

Fröccs urat sajnos ott kellett hagynom, mert kezdett kikelni magából, és félőnek tűnt, hogy magába önti a Redsword Harci Szeszt, és akkor kő kövön nem marad arrafelé!

Magamhoz vettem tehát jegyzeteimet, és a szerkesztőségbe siettem, hogy mindezeket megírjam Önöknek, kedves olvasók. Egyértelműnek gondolom, hogy nem bagatellizálhatjuk el az ügyet, és a főbíróság nyilvános üzenete mindössze azzal a szándékkal érkezett, hogy a szükséges jótékony fátylat ráterítse a városra addig, amíg a szobor körül csúcsosodó botrány nyomozása lezajlik. Mert botrány van itt, ez nyilvánvaló! Hogy a Fröccs-Tenyér alvilági duó leszámolása folyik-e, vagy ismét a múltkori falvakat zaklató kószák átkos tevékenységének vagyunk tanúi, egyelőre nem tudhatjuk. Vajon a főbíró a célpont? Vagy csak egymást akarják a kétes alakok bemártani? Esetleg sötét mágia van készülőben? Nem látunk tisztán, kedves olvasók, ezért arra kérem önöket, legyenek éberek. Én is így teszek, és tartom magam ígéretemhez, mellyel búcsúzom önöktől:

Tény nem marad rejtve!

Oknyo Mózes