Az első kísérletek

Kedves olvasó!

Noha nem is oly régen írtam a kedves olvasónak, most mégis alkalmam nyílott írni egy kedves jótevőmnek hála. A jelen írásomban már igyekszem a tárgyra térni, és nem csupán leírni, hogy mi is a története a Lertherwoodi Életmágia Kutató Kísérleti Központnak.

A központ első hónapjaiban az építkezés mellett a mágusok, valamint a fennálló ismeretanyag összegyűjtésére használtak fel. Jelenleg a könyvtár egy teljes szintet foglal el az Üvegpalotában, ahogy elneveztük a legfőbb épületet, mely a völgy ékessége lett azóta. A könyvek közt nem található két ugyanolyan, azonban a legtöbb csak leírása különböző utazásoknak, más népek szokásainak. Számomra talán a legérdekesebb az a berberek gyógyítási szokásai. Náluk nincsen kimondottan gyógyító személy, hanem ha valaki beteg, akkor a csoport berber, akik közül beteg lett valaki, körbeveszi a beteget, és egy tevét. Elkezdenek dúdolni egy ősi dallamot, majd egy ponthoz érve valamennyien beleszúrnak egy kardot vagy kést az állatba. Ettől az állat egyből kimúlik, és a beteg egy nap pihenő után teljesen egészségesen felpattan fekhelyéről.

Elnézést kell kérnem a kedves olvasótól, hogy így eltávolodtam eredeti témámtól. Szóval a könyvtárban sok-sok könyv található, azonban mind közül egyetlen egy mutat útmutatást az életmágia tudománya felé, pont az, amit az előző alkalommal be tudtam mutatni a kedves olvasónak. A könyvben leírt tapasztalatok alapján egy mágus, bizonyos Nun-Dest-Tung egy, a könyvben talált varázslatot leutánozva készített egy hétlábú szöcskét. Varázslatához két darab sima szöcskét fogott be, és az egyiket elpusztítva létrehozott egy szöcskét, melynek három darab hátsó lába volt. Sajnos az állat elég rossz étvágynak örvendett, hamar elpusztult. A mágusok legalább két tucatszor megismételték a varázslatot, míg rájöttek, hogy miképpen hozhatnak létre eddig nem létező állatokat két ugyanolyan állatból.

Ezen kísérletek eredményei többnyire étvágyhiányos torz másai voltak eredeti mivoltuknak. Az egyetlen ilyen típusú sikeres kísérlet a bivallyal történt. A bivaly étvágyát nagyon nehéz elvenni, és még ennek a mágiának sem sikerült. Így jött létre a három pár lábbal rendelkező trivaly. Fizikai ereje felülmúlja a bivaly erejét, és éppen ezért gyorsan megkedvelték a kereskedők. Egyetlen hátránya, hogy lényegesen többet eszik az állat, de ezt vállalták mindazok, akik a trivaly mellett döntöttek.

Habár kutatási céllal jött létre a központ, mégsem szabad elfeledni, hogy a kísérletek bizony rengeteg pénzt, időt és energiát igényelnek. Idejük és energiájuk van bőven a mágusoknak, azonban pénzük még nincs, az alkímia még nem adott választ az arany előállítására. Mostanság a központ legfőbb bevételi forrása a trivalyok eladásából származik.

Egy további kísérletet tettek a mágusok arra, hogy mi történik, mikor nem két bivalyt használnak fel a varázslathoz, hanem két trivalyt. A varázslat rendkívüli koncentrációt követelt minden a varázslásban részt vevő mágustól. Közülük ketten elájultak a varázslat befejezésére. Az eredmény az lett, hogy létrejött a tetravaly, a bivalynak egy rendkívül torz formája, amelynek négy pár lába van. Ez a dög iszonyat lassan képes csak mozogni, és egy picivel nagyobb fordulóban könnyen felborul, vagy szétesik, ahogy az első példány is tette, mikor elvezették az istálló felé. Sajnos nem lehettem jelen, mikor szétesett, de a következményét láttam. Itt-ott egy-egy láb, vagy testdarab. Egyáltalán nem hasonlított mészárlásra. Egyszerűen csak darabjaira hullott az állat.

A kísérletből a mágusok két tanulságot vontak le. Először is a mágusok még rendkívül gyakorlatlanok új élőlények létrehozásában. Másodszor egy élőlénynek van egy méretbeli határa, amit a mágusok képesek létrehozni, és ez a határ a gyakorlottsággal együtt nőni fog.

Ezen a ponton úgy érzem, hogy a kedves olvasó gondolatait nem terhelhetem tovább, nehogy túl sok legyen az információ. Még egy gondolatot azonban még úgy érzem, meg kell említsek a tintáról, mely az utóbbi időkben kevésnek bizonyult.

Nagy szerencsémre enyhe túlzással élve megoldódott mindennemű problémám a tinta körül. Egy forloni fogadós volt olyan kedves, és megszervezte számomra a tintát, ezáltal minden hónapban kapok majd tőle eme szükséges kellékből. Jótevőm kérte, hogy nevét ne, csupán fogadóját, a Kék Macskát említsem meg. Arra a kérdésemre, hogy miért teszi, a válasza csak annyi volt, hogy rendkívüli érdeklődéssel fogad minden újdonságot, ami a világban történik. Olybá tűnik, hogy vannak még jó emberek a világban, és ez felettébb örvendetes hír.

Entor Huza, a Lertherwoodi Életmágia Kutató Kísérleti Központ írnoka

Lertherwoodi Életmágia Kutató Kísérleti Központ Alapításának 163-ik napja