99. - Ogresta

- Üdvözöllek téged, barátom, Parhan Keilor, a magasfoki mágustorony híres főmágusát! - hajolt meg Corbec.

• Szép estét kívánok Corbec, ki mindig ott voltál, ahol a jó ügyért kellett harcolni! - köszöntötte viszont Parhan Keilor a korábbi támadóját. A mágus igen magas volt, és fehér szakálla már-már a földet súrolta. Hajlott kora ellenére igen könnyedén mozgott.
• Örülök, hogy látlak, de úgy tényleg igazán megkérdezném, hogy mi a pokol nyavalyáját művelsz te itt?
• Ez egy hosszú történet. Ha nem sietsz utadra, akkor elmesélem szívesen.
• Éppenséggel pont hozzád sietnék Magasfokba, de mivel így összefutottunk ráérek.
• Rendben van. - nyugtázta le a helyzetet a mágus, és eztán a többiek felé fordult – Figyelem! Pakoljatok össze, és indulunk vissza a toronyba!

A kis csapatnyi útépítő hamar összepakolta a kellékeket egy szekérre, majd négy mágus a szekér kerekeinél elhelyezkedett, és kántálni kezdtek. A szekér erre elemelkedett a földről, és szépen suhanni kezdett a levegőben az út mentén. Corbec ezen már meg sem lepődött a mágusokkal töltött évek után.

• A történet még Magasfokban kezdődik – kezdte el Parhan a mesélést, miután mindannyian kényelmesen elhelyezkedtek a szekéren. - Mikor kezdődtek az eltűnések, és az Északi Hadúr újbóli megjelenésére utaló jelek, mi, mágusok, szóltunk Magasfok városi vezetőinek erről. Még akkor elkészült a város védelmi rendszerének terve, azonban az egészet elvetették, mivel egyesek szerint nem voltak elég egyértelműek a jelek. Két hónappal ezelőtt, mikor megjelentek a lovasok, akkor már lépni kellett, és a város a kincstárából elkezdte az építkezéseket. A mágusoknak persze hatalmas munka lett az egész, mivel elveszett majdnem év. Ha kész lesz, akkor a város képes lehet több hónapig dacolni egy több százezres sereggel szemben is, mire megérkezik a segítség a királytól. Véleményem szerint azonban nem Magasfoknál kell megállítani, és legyőzni az ellenséget. Az utak pont azért épültek ki, hogy Magasfok megkerülésével léphessenek a birodalom szívébe, ezzel gyors vereséget hozni a királynak. Tárgyalni kéne a déli törzsekkel, aki az erdőkből meglepetésszerűen támadva gyengítik majd az ott közlekedő északi csapatokat.
• Remek terv, azonban van egy buktató. Nem tudod az ellenség létszámát. A törzsek nem fognak egy véget nem érő háborúban részt venni. És mindehhez miért ti építitek az utat?
• Ez az elterelés. Akik gőzzé váltak, ők valójában északi irányítás alatt álltak. Északnak túl sok mindenre nincs teljes belátása. Ezt az utat valóban megcsinálták volna, és mi segítettünk. No persze nem mondanám biztonságosnak számukra az utazást.
• Nem nagyon értem azt, hogy miért ti utászkodtok Északnak, de ez már tényleg a te dolgod. Azonban én kérnék tőled valamit.
• Sejtem. - mosolyodott el a mágus, mivel tudta, miről lesz szó.
• Egy főzet kéne, amivel holdkeltekor is irányítani tudom majd magamat.
• Rendben van, de cserébe akkor beszélsz utazótársaddal, és megnyered a törzseket számunkra.
• Ám legyen – mondta Corbec, és ezzel kezet fogott a mágussal.