96 - Lino Natsumi

• Rendben – felelt Erisz durcásan – azonban később ezt még befejezzük.
• Úgy legyen – válaszolt Aigor dacosan.
• Amint a feladattal végeztetek, egymásnak eshettek, de addig is tartogassátok a dühötöket az ellenségre! Az Ötökkel végezni kell és erre csak közös erővel lesztek képesek – szólt Willow gazda.
• Egy frászt! – hisztizett Erisz – Értelmetlen keresgélésbe nem fogok, hisz senki sem ismeri a kilétüket!
• És ha mégis? – szólt Aigor.
• Te? Ezt erősen kétlem. Gyere Raul, menjünk a dolgunkra.

Kiszabadította barátját a gyökerek fogságából és elindultak. Raul bánatosan nézett vissza.

• Tudtam, hogy felesleges vele foglalkozni.
• Dehogy felesleges – mosolygott Willow gazda – csak az érdektelenség látszatát keltette, de furdalja a kíváncsiság. Az arcára volt írva minden. Aigor, követni fog téged, ebben biztos vagyok. Próbáld az oldaladra állítani, egy ilyen szövetségesre még szükségünk lehet!

Mindezt figyelemmel kísérte Tyrael arkangyal, ki a Mennyek Birodalmából tekintett alá.

• Nagy tettekre vagytok hivatottak – mormogta – de ehhez végre egy azon oldalra kell állnotok!

• Ugyan mit tehetne pár halandó az északi hadak ellen? – lépett színre Izual arkangyal.
• Hinnünk kell bennük, ők a legendás harcosok!
• Mindig is álomvilágban éltél Tyrael, s ez elvakítja tisztánlátásod. Annak a nőnek ott sem szabadna lennie, és ami az emlékeit illeti…
• Gondoskodtam róla, hogy ne térjenek vissza. Most pedig hagyj magamra kérlek.
• Ahogy kívánod. Ám ne feledd, nem hagyom, hogy megszerezze a Mennyek Öklét!