2014.08.13-14. Duskwood – Az alkonyerdő I.

/A kalandok tehát folytatódnak Azeroth világában. Kiindulópont: Ezúttal is Viharszél nyüzsgő városa./

Ahogy viharszél városában járkáltam, megint eljutottam a kereskedő negyed főterére. Itt szokott lenni az a tábla, amin királyi hirdetések kapnak helyet. Találtam is egy érdekeset: Hős kerestetik az Alkonyerdőbe. Többet se gondolkodtam, útnak is indultam. Közben persze gondolkodtam, hogy miért pont ez a neve az erdőnek.

Utam során hamar rájöttem. Az Elwynn erdőtől délre lévő erdőket hívják Alkonyerdőnek. Az Elwynn erdő tele van zöldellő fákkal, bokrokkal. A különbség hanyatt vágott. Az Alkonyerdőben alig van némi fény. A legfényesebb nappal is mintha éjszaka lenne. Még nappal is lámpások égnek az út mentén, hogy az utazó ne tévedjen le róla. Az úton az Éjszakai őrség emberei járőröznek.

Egy városkába kellett mennem, Éjvidékre. Itt is sötétség uralkodik, ahogy az egész vidéken. A kapitánynak először rátermettségemet kell bizonyítanom farkasok legyőzésével. Bár valóban erősebbek voltak, mint a farkasok Elwynn-ben, azért mégis egész könnyedén vettem az elém állított akadályt. A kapitány, és maga a város is innentől egész sor feladatot bízott rám, mivel az Éjjeli őrség embereire nem tudták ezeket rábízni.

Éjvidék városkája lett az elszenvedője annak, hogy Viharszél erőforrásai végesek, és így nem tudnak mindenhova katonákat küldeni a rend fenntartására. Persze meg is értem a helyzetet, mert eddig ahány helyen jártam, annyifelé ütközött problémába a katonaság a városok megvédésével. Itt, Éjvidéken a helyiek megszervezték az Éjjeli őrséget. Tagjai, noha nem képzett katonák, mégis tiszteletben állnak, mert legalább megpróbálják fenntartani a rendet és a nyugalmat, bármilyen nehéz is ez.

/Egy Stormwind Soldier általában lvl85-90 (?), az őrség pedig ’csak’ lvl45, tehát gyengébbek. Sajnos ennek vannak hátulütői is, mint pl az, hogy hordások könnyedén jönnek át erre a területre és csapkodják le a ’piciket’, azaz mindent, ami nem 85-ös. Magasabb szintű őrökkel már nem lenne ekkora gond, mivel azokat is el kell páholni előbb./

Az éjjeli őrség kapitánya elsősorban rendfenntartással kapcsolatos teendőkkel bízott meg. A vidéken rengeteg farkasember /worgen/ található, akik már rég túlmentek egy határon, és képtelenek megfékezni a bennük élő szörnyet. Talán emberi tudatuk már teljesen feledésbe is merült, ki tudja. A kapitány elsősorban ellenük való harcra kért fel. Igazán komoly ellenfélnek bizonyultak a farkasemberek, a sötét erdő bármely részén is jártam.

/Ez túlzás, hogy komoly, de ha levonok egy 4-5 szintet, azaz ha normál játék lenne és nem 2x, akkor komolyak lennének. Bár így is kerültem nehéz helyzetekbe egy-kétszer. Egyébként igazán kidolgozottak ezek a worgenek. Volt egy késes fajta, az, ha észrevett engem, akkor elhalványult, elrejtőzött, majd rám vetette magát késsel és fogakkal egy komolyabb kárt okozva bennem. Sőőt, néha csináltak ilyen pörgő-forgó valamit, aminek hatására mögém kerültek. Nagyon jól kidolgozott ellenségekkel volt tehát dolgom, egy élmény volt. ::D/

A város szakácsa megkért, hogy segítsek alapanyagokat beszerezni, ezt könnyedén teljesítettem, hisz nem kért nagyon merész alapanyagokat.

Következő küldetésem az lett, hogy látogassam meg a város mellett egy toronyban élő remetét, és segítsek neki, amiben csak kéri. Az öreg alaposan kihasználta segítségemet. Kért ételt, italt, ám ezen felül rengeteg minden mást is, például szellemhajat. Ezt azzal indokolta, hogy ha szellemhajat köt az ablakba, akkor nem mennek be a szellemek a tornyába. Továbbá kért zombi levet, hogy az majd jól felmelegíti átfagyott csontjait. A dolog ott kezdett gyanússá válni, amikor megkért, hogy a tornyától nem messze élő zombikat gyilkoljam meg, és vigyem el hozzá a bordáikat. Ez minek kellhet ennek a vénségnek? – kérdeztem magamban. A választ kikerülte, és elküldött egy levéllel a polgármesterhez. Sajnos a levél betűi össze-vissza mozogtak, így én nem tudtam elolvasni. A polgármester szerencsére igen. Vagyis igazából ő se, de annyit tudott, hogy ezt a fajta írást a nekromanták használják. Rögtön ki is küldött a város elé, hogy megállítsam, bármi is érkezik a toronyból. Sajnos már el is késtem, a város házai lángokban és egy hústorony, egy bűzölgő förmedvény tépte a házakat és az éjjeli őrség katonáit. Szembeszálltam a rémséggel, ami gonoszabb volt, mint a démonok, amik uralmam alatt állnak. Kemény küzdelem volt, de győzedelmeskedtem a fekete mágiával összetákolt hústorony felett. A remete ekkorra már sajnos rég meglépett a toronyból.

Eztán megint a kapitány zaklatott, hogy menjek el a várostól délre, mivel a területen csontvázakat láttak az éjjeli őrség emberei. Nem is akármilyen csontvázakat, járkáló, kardforgató, sőt varázsló csontvázakat. Utánuk is néztem, le is győztem őket, és ha még egyszer fel nem kelnek, akkor bizony ott is maradnak, ahol szétestek.

/Sajnos volt még egy történetszál, amire nem emlékszem, hogyan is volt, kihez mentem, miért, és hogyan, rég volt már, és a szál sem olyan nagyon érdekes, plusz már akkor sem figyeltem erre annyira, mikor játszottam, így nagyjából ez ki is marad, bocsi, kedves olvasó :/

/