2. fejezet bevezetés - Archie
Prológus
Keserű múlt terhe fonta
Köpenyébe burkolózva
Oson a varázslónő.
Erdei csendbe simulón
Lép, de mint zúgó tűzhányó
Harcol rőt álmával ő.
Átokként áldás fejemre
Az állati erő, melynek
Létem biz’ köszönhetem.
Így szól a bátor druida
Magasfokot megcélozva,
Ahol a gyógyír terem.
Adsum Forlon Meleteus…
Száll a bűvige, s vaskapus
Főváros közelebb jő.
Bejut szerencsével a két
Nevét büszkén hordó setét
Mágikus zurani erő.
Kevélyen távozó fényes
Páncélok után néz kérges
Tenyerével a lovag.
Bántó emlék tőre vési,
Ám nem szabat semmit késni,
Hív a feladat tova.
A háború elkerülhetetlen…
Dideregve csukta össze fakó szirmait a kelleténél korábban előbújt Kikelet-virág. Érezte a rossz idők szelét, mely dühöngő előjele volt a hegyekből lezúduló mindenható Viharnak, kinek bal tenyerén a néma Fagy ül, lelkeket dermesztő tekintetét jégfehéren szórva az útjába akadókra, jobbján pedig a fülsiketítőn üvöltő Orkán, testet tépő kaszabolással véget vetve a régi rendnek, s elhozva a pusztítás utáni újat.
Könnyű dolga volt a Kikelet-virágnak. Még ha ő maga el is esik a Vihar elleni harcban, boldogsággal tölti el a tudat, hogy ezer meg ezer társa a világ boldogabb, naposabb lankáin óvva van a veszélytől, hiszen az Örökké Felkelő Nap langyos kupolája alá nem érhet el az Északi Vihar keze.
Nem volt megnyugvása azonban Colanion népének. A veszély, amiről suttogtak, beszéd tárgya lett. A kardcsörgés, ami csak visszhangja volt letűnt koroknak, ismét hallható volt. A vér, mely keringve fűtötte szeretteik testét, száradtan feketéllett a kiontó lándzsája hegyén.
Nyílttá vált a háború.
Senki nem tudta, miért, senki nem értette, hogyan, de az Északi Mágus seregei szabadon portyáztak Magasfoktól délre csakúgy, mint a Számi-hegység lábánál, s néhányan a főváros körüli erdőkben is látni vélték a Tetovált Jegy lovasait. Épültek a Fekete Utak, melyekről mendemondák keringtek az egyszerű köznép körében, találgatva céljukat, építőiket. Többen a mágustorony lakóit vádolták a „gonosz ösvényei”-vel. Magasfok lakói amúgy sem örvendtek túl nagy népszerűségnek Colanion-szerte a gyanús építkezések miatt, és általában mert „túl közel voltak a tűzhöz”, Észak fertőző feketeségéhez.
Néhány félszabad tartomány lakója megelégelte a forloni király tétlenségét, és a sivatagi berberek Wiz Khalifa vezetésével önálló országot alapítottak a M’ogambe oázis körüli dűnék közt. Talán ők maguk sem tudták ekkor, mi a valódi céljuk, s most tovább erősödött a szétszabdaló bizalmatlanság Colanion földjén, éppen az összefogás szükségének órájában.
Mások egészen nyíltan vállalták elköteleződésüket. Zuran csipkés ormai közt két barbár család vezetője elküldte követtel a Nyél Nélküli Fejszét Forlonba – szokásuk szerint ez a hadüzenet jele, s egyben a tudatása annak, ők bizony az Északi Mágus oldalán harcolnak.
Bajban volt a Kereszt is. Évszázadokon át tartó oltalmuk immár semmit nem jelentett a sötét sereg ellen, legjobb vitézeik sorra hullottak az északi háborúban. Két ízben a Nyugat legerősebb bástyája, Valorian is ostrom alá került, s csak az Áldozati Kupola bűverejével sikerült visszaverniük a támadást – erre emberemlékezet óta nem volt szükség.
A legsúlyosabb a helyzet azonban Széleskürt ismeretlen erő szabdalta óriás vájatában volt. A rémisztő szakadék korábban sem tartogatott lélekdermesztő visszhangokon, elhullott állatokon és a falusiak által belekotort mocskon kívül semmit az idelátogatónak, ám a semmi néhány hete új értelmet nyert Széleskürtön. Állítólag az egész egy marék kámzsás idegennel kezdődött, akik porozva vágtattak át a környező szántókon, s minden intelem ellenére egyenesen a szakadék szájához nyargaltak. Másnap hajnalban a környező tanyák lakóit idegszálba hasító éles sikítás, és sarki fényhez hasonlatos színkavalkád verte fel álmukból. Az elsők, akik a szakadék széléhez merészkedtek, és volt erejük belenézni a fényjáték elmúltával, egész egyszerűen nem voltak képesek leírni a látottakat. Közhelyesen fogalmazva azt mondták volna, nincs ott semmi. A legborzalmasabb semmi, amit valaha ember láthatott.
A magasfoki máguskülönítmény érkezésekor is csak szavakat értettek a helyiek a tudós magyarázatból: állítólag volt valami kísérlet, no meg egy fél kőtábla…