110 - Bence

            Darchon a kellemetlen séta után elindult vissza a fogadóba és elővett egy fakardot a ruhája egyik zsebéből. Nézd, papa katona vagyok! Legyőzök mindenkit! Állj ki velem, ha mersz! Miután sikeresen elterelte gondolatait visszatette a kardot helyére és arra eszmélt, hogy ott is van a fogadónál. Felment a szobájába, ám amikor belépett látta, hogy Zarab nincs sehol. Ekkor lefutott és meglátta Artúrt.

• Nem látta a fark.. akarom mondani a kutyámat?
• Sajnálom nem láttam, de talán…

De ekkor már ott sem volt, hanem rohant végig az utcán hátha megtalálja. A Fellegvári szobornál meglátta őt a fogadós lánya.

• Hova olyan sietősen uram?
• Elveszett a kutyám, nem látta?- kérdezte lihegve.
• Egy fehérszerű nagytestű?
• Igen-igen.
• A malom utcán csatangolt innen jobbra.

Köszönés nélkül tovább futott el is érte a malom utcát. Megpillantotta Zarab fehér farkát amint befordult egy utcába. Ő utána futott és belebotlott Derekbe, aki épp megfogta a kutyának álcázott farkast.

• Á Hanim épp téged kerestelek, hogy…

De Darchon közbe vágott:

• Köszönöm, hogy elkaptad a kutyám!
• A tied, épp a sintér telepre akartam vinni.
• Igen az enyém.
• Nagy szerencséd van, tessék, de jobban vigyázz rá!
• Hogyne, mit kezdtél mondani?
• Azt hogy most hallottam, hogy az egyik gyerekkori barátom épp megy Valorianba egy kisebb csapattal, és gondoltam, velük tarthatnál.
• Köszönöm még megfontolom.
• Nincs sok időd, három napod van és indulnak a főkapuból ahol találkoztunk.
• Fontolóra veszem. - és ezzel visszaindult a szállóba Zarabbal.