107 - Ogresta

            A reggel egy nagy dörrenéssel kezdődött a mágustorony vendégei számára. A hangra mindketten felkeltek, és keresték a forrását, azonban nem találták meg. A folyosóról a könyvtárba érkeztek, ahol  Parhan Keilor főmágus már várta őket.

• Elnézést a kissé udvariatlan ébresztésért. A tanoncok épp a tűzgömb idézését gyakorolják, és még kissé ügyetlenek. Corbec, a főzet már készül, de sajnos sok időbe fog kerülni, míg teljesen el nem készül.
• Időnk nem tudom mennyi van, hiszen te is jól tudod, a háború közeleg.
• No, ezt meg tudom érteni. Gyertek velem, bizonyára éhesek lehettek.

            A mágus ekkor elővett díszes talárja alól öt csillogó követ, és maguk köré ledobta őket. A kövek egy pentagrammát jelöltek ki, amely nem sokkal később már világított is egy világos zöld fényben. Miután mindannyian beálltak a körbe, a padlórész felemelkedett, és eltűnt a rajta állókkal együtt a plafonban. A kis, három fős csapat az asztrál térben találta magát. Körülöttük kék, lila, piros, rózsaszín és zöld színek mindenféle keveréke, és árnyalata kavargott. A teret, ahol a padlódarabbal lebegtek, egy kék gömb uralta, és pont felé közeledett a kis csapat. A gömb egyre nagyobb, és nagyobb lett, míg végül bele nem értek. Egyszerre egy tágas, világos helységben találták magukat. Pusztán négy oszlop takarta a kilátást a tájra, alighanem valamely felső szinten voltak. A helység közepén lebegett ugyanaz a kék gömb, amin átjöttek, körülötte úri módon megterített asztalok rogyadoztak a sok finomságtól.