106 - Bence

            Amint kilépett a fogadó kapuján a szembe lévő kantin verandáján megpillantotta őt Derek és odakiáltott: Hanim, Hanim!

Ám nem érkezett a válasz Dakentől mert elfelejtette a saját nevét. Ezért kifutott a kaszárnyaebédlőből és még utolérte őt a Fellegvári szobornál. Mikor megérezte, hogy valaki a vállához ér összerezzent az ijedségtől és hirtelen megfordult.

• Jajj elnézést nem akartalak megijeszteni. - mondta mosolyogva a toronyőr.
•  Semmi gond. –mondta meglepetten Darchon.
• Hova mész Hanim?

Hanim kérdezte magában Ó hát én lüke.

• Csak körbe akarok nézni a városban.
• Elkísérhetlek?
• Igen. – mondta bár nem nagyon volt ínyére az emberi társaság.

Ahogy sétáltak a városközpont felé Dakennek csak két hang cikázott a fejében az egyik ezt mondta: Nézd ezeket a csodálatos épületeket a másik meg azt: a céllal foglalkozz, hagyd itt ezt az embert. Ez a két mondat egyre hangosabbá és hangosabbá vált majd az őrületes zsibajt egy hang törte meg.

• Hanim megérkeztünk, itt a városközpont.
• Remek! –mondta és leült a főtér egyik szegletébe 1 padra.
• Innen mindent jól látni.
• Valóban – erősítette meg Darchon. Az a kisház mi ott szembe?
• Az egy kocsma.
• És ott hátrébb az a csúcsos?
• Az a templom. – mondta vigyorogva.
• És az az erőd?
• Az a vár, ott lakik Colanion királya.
• És mennyire szeretnél belépni a seregbe terelte el a témát Derek.
• Ez volt az egyik gyerekkori álmom. – mondta halkan.
• Most már nem? – kérdezte érdekelődve.
• Nem tudom és rápillantott a várra.