103 - Ogresta

            A szekér közeledett Magasfok felé. Az éjszaka sötétje miatt csupán a megvilágított mágustorony, és városfalon állomásozó helyőrségek fényei látszódtak. A fák elmaradtak a szekér mögött. A szekér egyenesen a torony felé suhan. A torony méretei egyre nőttek, ahogy a távolság csökkent. Az ódon falakon indák kúsztak az ég felé. A nagy, díszes kapu magától kinyílt. A belső tér mintha csak a végtelenségig nyúlna, se teteje, se oldala nem látszott, csupán az út két oldalán futó lebegő fáklyalángok sora, melyek a macskaköveket világították.

• Itt megállunk! – kiáltott Parhan.

            A szekér egy pillanat alatt megállt. Utasai kiszálltak. A kis csoportot Parhan Keilor vezette a fáklyákon kívülre. Körülbelül negyed óra séta elteltével megálltak.

• És most, kérlek titeket, üljetek le! – kérte a főmágus.

Kérését mindenki teljesítette. Egy taps után már mindannyian egy nagy könyvtár pamlagán ültek. A falakat teljesen könyvek borították, a padlón puha szőnyeg terült el. A könyvek egyhangúságát itt-ott ajtók szakították meg. A helységben mágusok voltak szétszórva, mindegyikük ténykedett valamin.

• Uraim, a hálóik erre vannak, kérem, kövessenek! - lépett Corbec és Hisson elé egy alacsony, kopasz fickó, alighanem egy ügyvezető, aki láthatólag nemsokat érthetett a mágiához.

A hálók az egyik ajtóból nyíló dohos folyosón helyezkedtek el. Berendezésük egyszerűen csak egy ágyból állt. Mindkettejüket hamar elnyomta az álom, hiszen már régóta nem aludtak egy jót.