098 - Bence - Dupla

Mikor Zarab odaért már este volt ám Daken nem akart időzni így egyből felkelt és elindult vissza a hegy felé. Ahogy ment az erdőbe meglátott 1 kantáros lovat, biztos abból a csapatból maradt itt, de gazdája nem volt. Tehát felült rá hogy gyorsabban haladjon. A ló olyan sebességgel vágtatott, hogy Zarab is alig bírta követni. Nemsokára el is érte azt az utat, amin nem rég keltek át ám most nem volt semmi gond. Öt óra múlva elérte Zuran hegylábát és el akart indulni fölfele viszont Dormun ott állt már teljes egykori testi alakjában.

• Látom most már emberi alakja van.
• Elhoztad Daken?- kérdezte nem is reagálva az előző mondatára.
• Igen főnők itt van. - és átadta a kardot
• Remek akkor itt van, ez a hüvely tedd bele, már ki is szemeltem az áldozatot.
• Igen? és szabad tudnom a nevét, vagy valami ismertetőjegyét.

Dormun átnyújtott egy cetlit. Darchon hangosan elkezdte olvasni: fellelhetőség: Forlon, álca: katonaruha, neve:... Itt elakadt a szava majd így szólt:

• Halottam már róla és ezzel elrakta a papírt.
• Az adatok nem biztos, hogy pontosak, így most a megmaradt energiámmal elutaztatlak Forlon melletti erdőbe, de én utána nem tudok már segíteni, amíg nem kapom meg a lelkét, tehát…
• Tudom, tudom, nem hibázhatok.
• Remek! akkor itt az álruhád vedd fel és indulhatsz is Zarabbal.
• De ő egy farkas, nem hiszem, hogy elfogadnák Forlonba.
• Igaz, átváltoztam kutyává.
• Igen úgy már jó lesz.
• Addig menj és öltözz.

• Kész vagyok.
• Akkor mehettek is: „Adsum Forlon meleteus nemus”

És már ott sem voltak.

Darchon amint az erdőbe ért elindult a várkapu felé. A kapunál egy templomos meg is állította:

• Neved?- kérdezte
• Ööö..- nem bírt megszólalni az ijedségtől.
• Neved, hol szolgálsz?- kérdezte immár gyanakodva.
• Hanim.
• Hol szolgálsz?
• Nyugaton.
• Ki a parancsnokod?
• Háát
• Most azonnal válaszolj vagy börtönbe csukatlak!
• Jaj, hagyd már Roger mondta lezseren Derek, a másik őr.
• De hát semmit sem tud!!!
• Biztos van magyarázata, majd ránézett Dakenre aki eddig csendben volt.
• Az igazság az, hogy…- mondta hátha nyer egy kis időt.
• Igen?- néztek rá kérdően
• Hogy nem szolgálok sehol.
• Hát ki vagy talán nem 1 vándor?- kérdezte Derek.
• De hisz páncélban van!- mondta idegesen Roger.
• Igen, de nézd meg jól, ilyet az apáink hordtak.
• Igaz, tehát ki vagy?- kérdezte Roger.
• Hát én egy földműves paraszt vagyok ám apám nekem is katona volt és reméltem, hogy be tudok állni a seregbe.
• A seregbe nem állhat be csak úgy akárki bármilyen ősei is voltak, tehát tűnj el- mondta gúnyosan Roger.
• De Roger!
• Mi az?
• Pont ezekből az emberekből lehetnek, a legjobb harcosok mivel ők önszántukból jönnek, hozzánk én beengedem.
• Legyen, de ha valami bajt okoz, én úgy rád kenem az egészet, hogy nem fogod megköszönni!
• Nem zavar.
• Akkor gyere, de ne is lássalak téged a városba.

Daken ezt hallva befutott és amint nem látta már a toronyőröket leült a földre és úgy elkezdett remegni, mint egy levél az őszi szélben és nem sokkal később Zarab is bejött. Na, akkor keressünk egy szállást és majd holnap körbenézünk.