091 - Ogresta

• Én amondó vagyok, álljunk meg, és pihenjünk egy órácskát. Majdnem lement a nap, és mi még mindig loholunk. - kiáltotta oda futás közben bajtársának Hisson.
• Egy óra? Legyen. - legyintett Corbec, és ismét emberi alakot vett fel.

Hisson egy füstölt nyulat vett elő kis zsákjából, és egy darabot átnyújtott Corbecnek, aki azonban elutasította az ételt, mondván, hogy később jobban fog jönni. Egy gyors megbeszélés után eldöntötték, hogy tovább majd csak a teljes sötétség beálltával indulnak.

• Mi a terved, merre indulunk Magasfok után? - kérdezte Hisson.
• Hallottál a magasfoki építkezésről? Na, majd oda kell eljutni mindenképp. Valami nem tetszik benne. Túl nagy fába vágják a fejszéjüket ott Magasfokon. Ha a király rendelte el az egészet, akkor miért pont Magasfoknál van az erődje? Van ennél sokkal jobb hely birodalma megvédésére. Ott a neves fővárosa... Ha viszont az északiak csináltatják, akkor miért nem tesz ellene a király?
• És mi van az utakkal? A király azok ellen se tett még semmit.
• De az neki is jó, nemcsak északnak. Kémei ellenőrzésük alatt tarthatják az ellenség mozgását, és a déli törzseket ha megnyeri támogatásul, még előnyt is kovácsolhat az utakból.
• Na igen, nekik teljesen mindegy út, erdő, vagy mocsár.
• És a terep kiváló menedéket is jelent.
• De ehhez beszélnie kéne a dél...
• Csend! Te is hallod ezt? - akasztotta meg a beszélgetés menetét Corbec. Egy sistergő hang közeledett feléjük.

            Mindketten elbújtak egy szikla mögé, remélve, hogy nem kell találkozniuk a közelgő valamivel.