079 - Lino Natsumi

            Aigor minden trükköt bevetett, de a Parancsnok kiváló kardforgató volt és lova hátáról könnyedén hárította a rohamot.

• Valahogy ki kell löknünk a nyeregből – mormogta Raul.

            Hironak nem kellett több, úgy lendült támadásba, mintha csak parancsba adták volna. Nem a vezetőnek, hanem hátasának rontott, amitől az megriadt, ledobta a gonosz vezért és elmenekült. A Parancsnok kizökkent koncentrációjából, másolatai köddé váltak.

            Immár egymaga állt hőseinkkel szemben, lángoló tekintettel. Willow gazda földhöz ütötte fegyverét, mely nyomán egy energiahullám indult meg pusztító útjára, ám a Parancsnok egy kardcsapással visszaverte azt, telibe találva indítóját. Kárörvendését egy ördögi női hang szakította félbe:

• Most meg vagy!
• Ez képtelenség! Mikor kerültél mögém?

            Válasz már nem érkezett, csupán egy röpke varázsige, mely alatt Erisz a páncélját szorongatta, aztán elugrott. Aigor kardja kirepült a kezéből, Willow gazda vasvillája és az összes közeli penge önálló életre kelt, majd eszeveszett sebességgel kezdett el repülni felé, menekülésnek esélyt sem adva. Csak pár másodperc telt el, miután a tűpárnává lyuggatott Parancsnok lélektelen tekintettel a föld porába zuhant. Mindenkinek leesett az álla.

• Mit tettél vele? – ámuldozott Aigor.
• Mágnest csináltam a mellvértjéből. Most pedig kezdenünk kell valamit a barátotokkal is – mutatott oldalra, ahol ott állt Hiro, arcát ismeretlen önkívület homályosította el, testtartása pedig támadási szándékáról árulkodott, melyet próbált visszatartani..