073 - Ogresta

            A hajó lassan az oldalára dőlt, és belőle száz és száz újabb kalóz tódult kifelé a farm maradványainak irányába, és csatlakoztak a bástyákat ostromló társaikhoz. Hajójuk elvesztése felélesztette bennük a bosszúvágyat, és bár a csata előtt azt az utasítást kapták, hogy élve kell Willow gazda, most mégis mindenkit legyilkoltak volna. A hajójuk tragikus sorsáért a felelőst egyedül a lovasok irányítójában látták, azonban ő nem volt jelen, ezért a lovasok váltak a kalózok fő célpontjaivá, ám ahhoz először a farmon kellett áthatolniuk.

            Corbec mindeközben a bástyában figyelte az eseményeket. Amint az újabb kalózcsapat elért a bástyához, komolyan aggódni lehetett, hogy a bástya ajtaja, és a torlasz kitartanak-e, mivel a kalózok elkezdték az ajtót gyengítő tüzet eloltani, és fejszékkel az ajtó deszkázatát bontani. Az iramuk oly gyors volt, hogy már csak néhány perc maradt az ajtó áttöréséig. Ami azonban még jobban aggasztotta Corbec-et, az a rengeteg kalóz, akik már szinte egy kisebb hadsereg létszámával vetekedhettek. A katonákat gyors az ajtóhoz rendelte, s ő maga is felvett egy kardot a bástya kicsiny raktárából.

            Már mindenki elhelyezkedett a bástyában, várva a kalózok támadását, mikor egyszer csak egy váratlan fordulat jött közbe. Corbec a lépcsőre rogyott. A következő pillanatban már egy végtelennek tűnő napsütötte réten találta magát. Előtte állt Hisson, egy dárdával a kezében.

• Most jól figyelj rám!