070 - Lino Natsumi

            A csata egyre kedvezőbben alakult az erődben harcolók számára, s már-már kezdték azt érezni, hogy a győzelem karnyújtásnyira van, ám reményük pillanatok alatt kártyavárként dőlt össze. Az égi hang vészjósló morgása elárulta, hogy az északi vezér dühbe gurult és a hajója elvesztését meg fogja torolni.

            A föld elkezdett remegni a talpuk alatt, majd kisvártatva csontos kezek törtek ki alóla, a bástyákhoz ostromgépek és újabb katonák teleportálódtak. A védőkön pánikhangulat lett úrrá, amikor a hang felkiáltott: támadás!

            Míg az egyik oldal megerősödött, a másik ereje végét járta. Erisz nem tudott több villámot megidézni, zöldes felhője oszlani kezdett.

• Ennyi volt. Már csak közelharci varázslatokra leszek képes.
• Erisz! Mégis mit akar ezektől az északi vezér? Ez ugyan az ellenállás egyik bástyája, de csak kis hal a tengerben, ők mégis ekkora sereget sorakoztatnak fel ellenük.
• Hmm, igazad van. A levelet is ide szánták, csak a te ügyködésed miatt került hozzám. De akkor ki volt a célpont?
• Willow gazda! Talán sokkal nagyobb erővel bír, mint amennyit valójában megmutat és a levél célja az volt, hogy ellopja. Viszont ha neki küldték, akkor a defthani kocsmáros is benne van a dologban, ugyanis ő a feladó.
• Netán észak azt hiszi, hogy itt az alkimista tábla másik fele? A kocsmáros pedig az Ötök egyike?
• Lehet, de ezt majd később beszéljük meg. Ki van a szemközti dombon?
• Raul, te zseni vagy! Az a Parancsnok! Az ő szemein át látja a hadúr az ostromot, ha végzünk vele, még nyerhetünk!