069 - Ogresta

            Az ostromlók első dolga volt, hogy felgyújtsák az ajtót, ami mögött Corbec egy pár katonával volt beszorulva. Ebből a bástya védői csupán annyit észleltek, hogy a kalózok nem próbálják meg egyáltalán betörni az ajtót.  A bástya tetején lévők kímélet nélkül lőtték ki a nyílvesszőket a számszeríjból, s a nagy tömeg miatt könnyű volt a célpontokat eltalálni. A bástyára felmászó kalózokat az egyik katona lökdöste vissza a hömpölygő tömegbe. A bástya alól még akkor sem tűntek el a kalózok, mikor a térdig érő víz elérte őket.

            A bástya megvédése így meglepően könnyűnek bizonyult, azonban alig egy negyed óra múlva erős kürtszót hallottak a kalózhajó felől. A kürtöt alighanem Északon rabolhatták el a hegyi pásztoroktól. A jelre minden kalóz a hajóra felmászott, és akik már a hajón voltak, azok tüzes nyilak százait zúdították az északon hadrendbe állt lovasok felé. Ennek oka még ismeretlen volt hőseink előtt, ám gyanították, hogy köze lehet a megjelent zöldes árnyalatú felhőkkel.

            A lovasokat ez a támadás teljesen meglepte, a hadrend megbomlott, és mindenki futott amerre látott.

• Áruló kalózok!!! - dörögte az égi hang, s villámjaival a kalózhajót vette célba.

            A közel tíz ember magasságú árbóc mintha csak botocska lenne, kettétört egy villám hatására. A teljes fedélzet lángokban állt, és a hajó oldalán akkora lyukak tátongtak, amiken egy hegyi troll is kényelmesen kifért volna. A hajó, ha tengeren lett volna, alighanem egy szempillantás alatt a tenger fenekére került volna.