068 - Jocc

• Csapdába estünk! – kiáltotta Willow gazda embere a délkeleti bástyán, miközben egy újabb követ repítettek el a katapultból. – A víz elárasztotta szinte az egész tanyát, arra nem menekülhetünk. Hamarosan betörnek hozzánk is.
• Nekem gyerekeim vannak! Én nem fogok itt meghalni!
• Van egy ötletem - fordult meg Hiro – a délnyugati bástya magasabban van, mint az összes többi. Onnan néhány perc múlva elfolyik a víz és nyitott az út a tanya felé.
• De a falon van egy lyuk. Azon nem tudunk harc nélkül átmenni. – érvelt az egyik katona.
• Létra. Kell egy létra!
• Még ha hídnak használjuk, akkor is lelőhetnek az íjászok. – ekkor a harmadik katona elővett egy kis üvegcsét tele zölden izzó folyadékkal. Egy pillatara kihúzta a dugót és az üveg szájából fekete füst tört elő.
• Ezt Hisson adta a csata előtt – magyarázta a harcos – Füstbomba. Hiro elmosolyodott.

            A csapat feltépte a csapóajtót, lemászott a létrán, majd Hiro, aki utoljára ment, a hóna alá kapta és futott le a csigalépcsőn. Az egyik katona elhajított két üvegcsét. Az egyiket a bástya kijáratához, a másikat a falon éktelenkedő lyukba.

            Hiro futott ki elsőként. „Elkészítette” a hidat, majd átfutott rajta. A két káposzdi követte. Hatalmas meglepetés ült ki az arcukra. Egy csatahajó magasodott föléjük alig huszonöt láb távolságban.

• Tüzelésre felkészülni! - kiáltották fentről – Tűz! – ebben a pillanatban tüzes nyílvesszők és lángolókövek százai hagyták el a hajót, hőseink nagy meglepetésére, a lovasok irányába.