066 - Lino Natsumi

            Erisz és Raul a levelet üldözték. Erisz megtorpant, de oly váratlanul, hogy a nyomában lihegő Raul már nem tudott megállni. Ijedtében kibillent egyensúlyából, az esés ellen Erisz köpenyébe csimpaszkodott, amivel sikeresen magával rántotta őt is.

• Auccs. Nahát, téged meg mi lelt?
• Az a boríték! Mi van benne?
• Nem tudom, varázspecsét védi a felnyitástól.
• Azt hiszem már értem. Bármi is a tartalma, elnyelte az erőm. Most, hogy nincs a közelemben, visszatért a hatalmam, viszont csak gyenge utánzata az eredetinek.
• Úgy érted a többi még a borítékban van?
• Úgy – majd felpattant és folytatta a hajszát, de a célját már elnyelte a horizont, így csak sejtésük lehetett, merre tartanak és bizony az is téves volt.

            Félelmetes hangok közepette értek egy magas domb tetejére, ahonnan szemük elé tárult a völgyben zajló szörnyű csata, melyet az északi seregek vívtak Willow gazda erőddé előléptetett tanyája ellen.

• Hisz ez a farm, ahova Aigorék tartottak! Azok meg ott északiak. Erisz, segítenünk kell nekik, vagy elvesztik az ostromot!
• Ugyan minek?
• Azt akartad, hogy megszerezze neked a kardot, nem? Ha itt van, ezt nem éli túl!
• Az erőm a megmentésükhöz kevés, de a fegyver megkaparintásához talán elég.
• És ha mégsem? Kérlek, segíts nekik!
• Hát jó.

            A gonosz vöröses fellege keveredett Erisz zöldes aurájával átjárt felhőivel, melyből több villám csapott be a lovasok közé és a csatahajóban is károkat okozott. Bár ahhoz nem volt elég, hogy megsemmisítse, de egy kis időre megállásra kényszerítette.