065 - Archie

            Aigor a szomszéd bástyán figyelte, ahogy barátja menedékét körbezárják a kalózok. Mellette három íjásszá vedlett földműves igyekezett tiszta célpontot keresni a kiszögelléseken. A tanyaudvaron, a ház előtt Willow gazda vezényelt egy csapatnak, kezében egy jókora görbe vasvillával. Aggódva figyelte, ahogy az égő sövényen átugrálva ordító kalóztömeg rohamozza meg a házat.

            Sietve lerontott a bástyalépcsőn, ki az udvarra, s Willow gazda mellé vetődött. Öldöklő tusa kezdődött a belső védők és a kalózok közt, kardok-kaszák-kapák féktelen lármája. A lovag gyakorlott mozdulatokkal szúrt-vágott hű pengéjével, ám a helyzet egyre súlyosbodni látszott. Alig tizenöt védő lehetett az öt-hatszoros túlerővel szemben a belső udvaron, s egyre csak özönlöttek be a kalózok. Cselekedni kellett, mert Hiro és az emberei az északi bástyán már nem soká tarthattak ki a lovasok ellen.

            Aigor ekkor Hissont pillantotta meg a magtárnál, dárdájával a kerítésen átmászókat tartotta vissza. A lovag odakiáltott neki:

• Megvannak még a tüzes kövek?

• Hogyne!
• Robbantsd be a víztorony déli lábát!

Hisson egyből megértette a tervet, Aigor pedig igyekezett a védőkkel bemenekülni a raktárba. A kalózok, mikor már épp azt hitték, átvették az udvar s a tanya felett az irányítást, éktelen robajra lettek figyelmesek, s a víztározó hatalmas szerkezete megremegve dőlt rájuk. A kiömlő víz azokat is leterítette a lábukról, akik időben elugrottak.

Eközben vészjóslóan megközelítette a déli bástyát a szárazföldi csata-hajó.