064 - Ogresta

            A fal megjelenése nem keltett nagy riadalmat sem a kalózok, sem a lovasok között, meneteltek tovább a kissé átalakult farm felé. A menet közben az égbolt egyre sötétebb árnyalatot öltött. Egy kis idő elteltével egy mély, erős hang szólította meg a vár védőit, ami alighanem a fellegekből, vagy még azokon is túlról jött.

• Figyelem alattvalóim! Adjátok át a tanyát, és az alagutakat, és nem lesz senkinek semmi baja. Ha ellenálltok, úgy mindenkire kínhalál vár.

• Soha nem jutsz be a várba! - kiabálta Willow gazda.

• Ahogy gondoljátok! - üvöltötte fülsértően a hang, és a következő pillanatban elszabadult dühe.

            Villámok csapkodtak a tanyára, a falakra, és a környező mezőkre. A tanya lángokba borult minden védőmágia ellenére. A falak védőmágiája már gyenge volt, és azokon könnyedén átjutottak a villám pusztító szikrái. A falak darabjaikra hullottak, és a lehulló kövek fél tucat várvédőt temettek maguk alá, a többiek a megmaradt bástyákba menekültek. A pusztítás a védők között teljes fejetlenséget okozott.

• És most! Mindannyian meghaltok! -mondta a hang, és egy ördögi kacajjal megindította a támadást.

            Corbec a déli bástyán talált menedéket, amiben további négy katona és egy szakács tartózkodott még. Corbec utasításait követve, a szakács és két katona felment a bástya tetejére, ahonnan a két épen maradt számszeríjat kezelték, míg a másik két katona Corbec-kel az egyetlen ajtót reteszelték be, majd támasztották meg gerendákkal, hogy a kalózok betörését késleltessék.