063 - Jocc

            Willow gazdát itt tartózkodásuk alatt egyszer sem látták ilyen derültnek. Már-már kacagott.

• Lehet, hogy rossz helyre csöppentünk? Ez az ember őrült – gondolta Hiro.

            Valószínűleg a többiek is ezen a véleményen voltak, mert amikor összenéztek mindenkin ugyanaz a rémült arckifejezés volt látható.

• Ne aggódjatok. Talán ez Észak legerősebb erődje és Willow gazda a legokosabb ember akit valaha ismertem. Bár megszállottul szereti a fegyvereket és erről senki sem tudja leszoktatni.

            A következő pillanatban megremegett a föld. Hőseink rémülten, támogatták egymást, de Willow gazdanák egyre szélesebb volt a mosolya.

• Most figyeljetek! – mondta, mintha élete legszebb percei következnének. A sövény körül a föld egyre magasabb lett.

            Mintha dombok nőttek volna hirtelen, de ezek nem dombok voltak. Erős kőfalak, rajtuk hatalmas fából és lemezekből álló gépekkel, amik körül egy kéken izzó, mágikus hártya volt, nehogy összeroppantsa a föld súlya. A tanyát nyolc bástya fogta közre az égtájaknak megfelelően. Néhány perc alatt a bástyákon álló gépekhez három-három ember rohant, míg a falakon lévő szerkezetek irányításához egy ember is elegendő volt. Néhányan a parasztokat terelték biztonságos helyre.

            A falon kívül kisebb, fekete viharfelhők jelentek meg alig harminc láb magasban. A bástyákon álló katonák, lángoló nyílvesszőket lőttek ki a tanya köré amik, valamilyen nyúlékony anyagot eltalálva még egy 3 láb széles tűzfalat hozott létre.