061 - Archie

            Corbec és Hisson visszatért a farm körüli sétáról. Hiro, bár még fájlalta kissé a karját, ragaszkodott hozzá, hogy segítsen a konyhában Grétinek – elvégre kocsmárosfiúi múltja okán konyított az ételekhez. A többiek, bár csekély tudományuk volt e téren, jobb dolguk híján szintén odagyűltek.

            A leves fortyogását déltájban furcsa zaj törte meg: a serpenyők az ablak felőli falon lengedezni kezdtek, majd össze-összekoccanva kellemetlen, de ritmusos lármát csaptak, akár valami sziréna. Willow gazda zihálva rontott a konyhába:

• A vészjelző? – Gréti aggódva bólintott.
• Gyerünk, a víztoronyba!

Felsiettek a magtár melletti épület csigalépcsőjén, és felérve széttekintettek a tájon. Észak felől, a domboknál egy ügető hadtestre lettek figyelmesek.

• A Lovasok!
• És ez még nem minden! Forduljatok meg! – szólt Hiro. Az ellenkező irányból bár gyalogmenetben, de szintén elég nagy számban közeledtek a Fekete Zászló kalóz-katonái. Nyomukban pedig egy igazán megdöbbentő látvány: farönkökön gördítve teljes életnagyságban, akár valami ostromgép, egy kalózhajó!
• Rég sejtettem, hogy egyszer felfedezik a működésem. A tanya alagútjai a sötét erők számára sem érdektelenek – mormogott a házigazda.
• A lovasok valószínűleg egy század, s a kalózok is hasonló számban vannak, bár az Ég tudja, hányan lapulnak abban az ördögi hajóban – aggódott Corbec.
• S a farm lakóinak száma? – kérdezte Aigor.
• Három tucat emberem van, s itt vagytok még ti.
• Akkor ez rázós menet lesz! – dörmögte Hisson.