060 - Lino Natsumi

            Másokat is gondolkodóba ejtett a Nap sugarait foglyul ejtő sejtelmes felhőhad, mely mintha csak lehorgonyzott volna az égi kikötőben azzal a céllal, hogy még hosszú ideig félelemmel töltse el az eget kémlelő emberek szívét. Az állatokra is nyomasztóan hatott ez a szokatlan képződmény, mely láthatóan elég távol állt a természetes jelenségektől. Többen megfigyelték, hogy a madarak idő előtt, csapatokba tömörülve indultak el a telelő helyük felé, mintha csak menekülnének Colanionból.

            Míg barátaink Willow gazda tanyáján pihenhették ki az oda úton szerzett fáradalmaikat, Erisznek és Raulnak nem jutott ki ez a luxus.

• Vajon esni fog? – szipogott Raul, ahogy társa nyomában baktatott a poros úton.
• Nem hinném. Ezek szerintem nem esőfelhők, valami egészen más. A gonosz aurája járja át.
• Igen, én is érzem, pedig nem vagyok jártas a mágiában.
• Nagyon nagy bajban leszünk hamarosan, ha nem tér vissza az erőm - suhant át a gondolat Erisz fejében, de próbálta leplezni félelmét.
• Amúgy Raul… Mi világít a zsebedben?
• Raul nagyot nyelt, csapásként érte a felismerés, hogy a győzelme a varázs pecsét felett máris elillant.
• Ez csak egy.. talizmán.. igen.. megvéd a gonosztól.
• Ó valóban? Nocsak, had lám!
• Nem lehet, akkor elveszti a hatalmát!
• Ne titkolózz előttem! – majd 1 gyors mozdulattal kirántotta Raul zsebéből a levelet.
• Hát ez meg mi?

A meglepettséget kihasználva egy erős fuvallat felkapta s a következő pillanatban már reptette is tova a papírt, majd az égből démoni kacaj visszhangzott.