059 - Ogresta

            A délelőtt csendesen telt, mindenki tudta a dolgát. A betakarítás ideje közeledett, s az ehhez szükséges előmunkálatok folytak a farmon. Egyesek a magtárakat takarították, mások a szabadon kószáló állatokat terelték karámokba, hogy megszokják a helyüket, és nehogy majd talp alatt legyenek a betakarításkor. Hisson látva a kapun ki- és bejárkáló embereket úgy döntött, maga is szétnéz a gazdaság körül, s a sétához csatlakozott Corbec is.

            A kapun kilépve a felhők, valahogy még sötétebbnek hatottak. Hisson megállt a kaputól pár lépésnyire.

• Ezek nem természetes felhők. - mondta. - Valamiféle mágia festette őket az égre. Kitudja, talán csak dísznek egy elkövetkezendő háborúhoz. Meg kell hagyni, ügyesen megcsinálta, mert ilyen mogorva felhők alatt nem sokan vívnak csatát szívesen.

            A következő néhány percben körbejárták a farmot, és megállapíthatták, hogy meglehetősen jól fel van szerelve a tanya egy kisebb támadás átvészeléséhez. Egy egész sor védő-mágia van elhelyezve, és alighanem csapdák is találhatóak a sövényen kívül.

            A kis erődítményt körbejárva egyszer csak meghallottak egy ismerős károgást, s nem sokkal később a varjú már Corbec karján ült. Egyetlen egy fogat ejtett a földre. A fog óriási volt, közel egy font súlyú, két ököl méretű, és két jel volt beleégetve. Az egyik egy piros pentagramma volt, benne egy szemmel, a másik pedig egy fekete hullámos-szélű kör volt.

• Ez a fog alighanem egy orké. Ez a két jel viszont nagyon, de nagyon nyugtalanító. - mondta Corbec barátjának.