058 - Jocc

            Viharos szelet hozott a reggel. A sűrű felhők eltakarták a napot, így a szürke tájból nem lehetett megállapítani mennyi az idő. Hiro, amint felkelt az ágyból, felkapott egy inget és egy nadrágot, kinézett az ablakon. Esteledik? – gondolta – Átaludtam volna egy egész napot?

            Kiballagott a ház konyhájába, ahol társai már javában falatoztak kivéve Aigort, aki a fal mellett ült egy, az asztaltól elhúzott, széken. Komor tekintete, karikás szemei és a megszokottól távolságtartóbb viselkedése sejtette, hogy valami nincs rendben, de Hiro úgy gondolta kár lenne faggatózni. Ha ránk tartozik, úgyis elmondja.

• Mennyi az idő? – kérdezte Corbecet.
• Három órával múlt napkelte – válaszolta miután lenyelte a falatot.
• Én meg már azt hittem átaludtam egy egész napot.
• A felhők okozta szürkület zavarhatott meg. Viszont amíg nem voltál itt Willow gazda felajánlotta, hogy maradjunk egy napot. Úgy döntöttük, hogy elfogadjuk az ajánlatát. Fárasztó utat tudhatunk magunk mögött és hosszú út áll előttünk úgy érzem. Ki kell pihennünk magunkat. Remélem, egyetértesz a döntésünkkel.
• Egyetértek. Így lesz a legjobb – majd nekilátott a reggelijéhez.