050 - Lino Natsumi

• Teljesen eltévedtünk! – dühöngött Erisz – Azt mondtad, tudod, hogyan juthatunk el a Számi-hegységhez, erre tessék.
• Én sem értem – makogta zavartan Raul – már jártam erre többször is, mégis olyan, mintha körbe-körbe sétálnánk. Emellett a kiszáradt fűzfa mellett már harmadszorra jövünk el, pedig végig csak egyenesen haladtunk.
• Valami nagyon nincs rendjén. Egy ideje furcsa érzésem van a környékkel kapcsolatban.

Majd közelebb lépett a fűzfához, hogy jobban szemügyre vegye és ekkor fedezte fel a fa törzsébe faragott ősi szimbólumokat. Raul is oda lépett, hogy megnézze:

• Hát ez meg micsoda? Soha életemben nem láttam még ilyen írást.
• Azt hiszem én sem. De várjunk csak – arca megmerevedett és üveges pillantással kezdte el olvasni – Utazó, ki a Mennyek Öklét keresed, tudd, hogy csak akkor nyílik meg előtted a hozzá vezető út, ha magad is Isten szolgája vagy és önző érdekeidet félretéve szent célokra kívánod használni!
• Nahát! Hogyan tudtad elolvasni? – ámuldozott Raul.
• Fogalmam sincs, egyszerűen értettem, mintha régóta ismerném... de ez lehetetlen… ez olyan, mint a nüxi írás…
• Szerinted mire utal?
• A Mennyek ökle minden bizonnyal a kard, Isten szolgája pedig valamilyen szent ember lehet. A célom a bosszú, tehát önző, így ha ezt a helyet valamiféle varázslat védi, akkor tisztességesen nem juthatok be.
• Erisz… tudom, hogy ez az ötlet nem fog tetszeni, de talán Aigorhoz kéne fordulnunk.
• Kizárt! Valahogy csak meg tudtom törni – majd leült mérgesen, hogy összeszedje a gondolatait.