048 - Jocc

            Már fél órája baktattak a nyirkos vájatban. Ez idő alatt kalandoraink elmesélték Grétinek az utóbbi néhány nap eseményeit, azt hogy kik ők és hogyan találkoztak. A lobogó fáklya fényében haladva halk koppanásra lettek figyelmesek. A lemaradt Hiro összeesett.

• Mi történt!? – értetlenkedtek, miközben odarohantak a fiúhoz. Eszméletlen volt. Felültették, majd neki döntötték az alagút falának.
• A sebe lehet az oka – mondta Hisson.
• Milyen seb? – kérdezte Aigor
• Összeütközésbe kerültünk eggyel az Északi Rend tagjai közül. Még magam sem tudom, hogy menekültünk meg, de Hirot eltalálta az egyik villám. Majdnem az egész bal karja megégett, de a lelkemre kötötte, hogy ne szóljak, mert jól van.
• Egy ilyen sérülés után? – kiáltott fel dühösen Corbec – Biztos károsodást szenvedett az agya, mikor az Északi az uralma alá hajtotta.
• Nem! Az igaz, hogy az Északi behatolt a fejébe és néhány órán át irányította, de azután valami megváltozott benne. Valami feléledt benne. A lélekereje egyre nő az utóbbi néhány napban. Ő nem egy átlagos fiú.
• Ezt honnan tudod? – vágott közbe Aigor.
• Hisson legnagyobb erőssége a telepátia – magyarázta Corbec – Az emberi elmét csapja be, kutatja vagy a gondolatait ülteti át a másik fejébe.
• Elnézést, hogy közbevágok, de ez nem ma történt – mutatott Gréti a megégett karra – Legalább egy hét mire egy ilyen seb ennyire begyógyul.
• Ez ma történt! – vágta rá Hisson
• Lehetetlenség..
• Később elmagyarázom. Most siessünk a tanyára - szólalt meg halkan Hiro.