045 - Ogresta

• Hé, te ott! - mutatott a parancsnok egy embere felé. - Menj, és nézd meg, mi rejtőzik a bokorban. Ha valami vad, akkor elkapjuk, és megsütjük. Úgyis régen volt vadsült az étlapunkon.

            A katona kissé habozott, mert félt egy esetleges csapdától, és csak lassan, és óvatosan közeledett a célja felé. Aigor és Corbec összenéztek, és szavak nélkül is tudták, hogy nagy baj leselkedik rájuk, ötletünk azonban egyiküknek sem volt. Már-már elérte őket a katona, amikor a fellegekből lecsapott rá egy fekete holló, s addig körözött feje körül, míg sikerült elvennie szeme világát, s dolga végeztével távozott a madár. Általános megdöbbenés lett úrrá a zsoldosokon a nem várt támadás miatt. A parancsnok újabb katonáját küldte a bokorhoz, de az nem akart megmoccanni sem a félelemtől.

• Istenem, hogy mindent magamnak kell csinálnom! Idiótákkal vagyok körülvéve! - mondta nagy mérgesen a parancsnok, s maga indult a bokor felé. Nagy léptekkel közeledett a rejtő gaz felé, ami egyszer csak szétnyílt, és egy jókora kő repült ki onnan, egyenesen a vezető fejét megcélozva. Az eredeti célját eltévesztve a kődarab fellökött két katonát is. Az általános zűrzavarban Aigor és Corbec sikeresen elsompolygott az viszonylagos biztonságot jelentő erdő felé.
• És most, fuss ahogy tudsz, kedves barátom! - kiáltotta Corbec, mikor észrevette az utánuk induló pentagrammával jelzett katonákat.