044 - Lino Natsumi

            Hiro és Hisson elrohantak, ám azt egyikük sem sejthette, hogy a gonosz mágust nem ejtették át a füst-technikával, egyszerűen hagyta őket elmenekülni.

• Fussatok csak! Egyenesen a parancsnok karjaiba, aki majd a mi oldalunkra állít titeket!

            Eközben Aigor és Corbec még mindig a galagonyabokor mögül kémlelte az eseményeket, s közben fel sem tűnt nekik, hogy a hátuk mögött a lovas katonák seregének másik fele ebben a pillanatban tért vissza. Szerencséjük volt, az érkező had nem vette őket észre, ám így már túl sokan voltak ahhoz, hogy barátaink észrevétlenül eliszkolhassanak.

• Most mi tévők legyünk? – suttogta Corbec.
• Nincs más lehetőségünk, mint a kivárás. Talán elmennek, és nem látnak meg - érkezett a korántsem magabiztos válasz Aigor felől, majd újra szemlélni kezdték a történéseket:
• Parancsnok! Jelentem, a terv sikertelen volt, a nőt nem tudtuk elkapni. Mitöbb, a csapatom legtöbb tagjával végzett mielőtt a szakadékba zuhant, ám súlyos sebet ejtettünk rajta. Kérlek, adj erősítést, ezt a lehetőséget nem szalaszthatjuk el!
• Ezzel akarod jobbnak feltűntetni a csúfos kudarcod? Mennyien is voltatok, 50-en? Az a nőszemély pedig egyedül. Ekkora hibát nem nézhetek el – majd dühében leszúrta az emberét.
• Mindent nekem kell elintézni – mormogta haragosan, aztán jelzett a katonáinak és a sereg élén megindult egyenesen a takarást nyújtó bokor felé.

Aigor összerezzent, amire a parancsnok felkapta a fejét:

• Mi volt ez a hang? – majd szúrós szemmel nézett egyenesen a rejtőzködők felé.