041 - Archie

            A frissen szabadult foglyok nem mertek tüzet gyújtani, nehogy magukra vonják a kalózok támadóinak figyelmét. Aigor fájósan dörzsölgette kesztyűs kezét, miközben az utolsó bíbor csíkok is kifakultak a látóhatáron, szürkületi homályt vonva a véres csata színhelyére

• Talán nem a leghangulatosabb egy vérfürdő színhelyén éjszakáznunk – vetette fel     Hiro.
• Ez igaz, mennünk kell – ekkor a lovag észrevette, hogy Corbec a földnek tapadva hallgatózik.
• Lódobogás - felelte a harcos – észak felől.
• Hiro és Hisson, keresnétek egy megfelelő táborhelyet ott a dombnál? Corbec-kel utánanézünk a hangnak. Uhu vijjogására figyeljetek, azzal adunk jelt jöttünkről – szólt Aigor.

            A két vándor nesztelenül szelte a távolságot a bokrok rejtekében. Időnként Corbec hallgatózott, s ennek függvényében változtattak az irányon. Fél óra múlva a közelben ordításra és zajra lettek figyelmesek.

            Csendben kúsztak a hang irányába, s egy galagonyacserje alatt meglapulva két tucat embert pillantottak meg. Felismerték a kísérteties Kelet-Nyugat Úton napokkal ezelőtt elvágtatott lovasbandát, és négy szakadt kalózt.

• Felesküszöl-e az Északi Hadúr szolgálatára, hitvány csibész?! Vagy önként választod a halált?

A kalózok közül kettő bólogatott, őket megkötözve lóra ültették. A másik kettő azonban habozott.

• Benneteket még egyszer megkérdezlek, mert olyan nagylelkű vagyok.

Az egyik tengeri rabló azonban hirtelen futásnak eredt, pont a rejtőzködők irányába. Ám néhány lovas megugratta a hátasát, és levágta a menekülőt.