040 - Lino Natsumi

            Rault rossz előérzete futárokat megszégyenítően gyors tempóra késztette, s bár Erisz holléte ismeretlen volt számára, megérzései mágnesként vonzották sérült barátjához, mintha egy őket összekötő, láthatatlan fonalat követne. Végül sikerült a nyomára bukkannia és mikor meglátta sebesülten feküdni, teljesen elsápadt.

• Hála Istennek, hogy még élsz! – szólt Raul elcsuklott   hanggal és a nő sebét kezdte kötözgetni a ruhájából kitépett             szövettel.

• Menekülj innen, mellettem veszélyben az életed – suttogta a    lány erőtlen hangon.

• Szó sem lehet róla! Most pedig elviszlek egy orvoshoz!
• Már úgyis késő, inkább fuss!

            Raul látta, hogy a sérülése valóban túl súlyos és nem érnének időben a doktorhoz.  Nem tudta mitévő legyen, végső elkeseredettségében imákat kezdett mormolni, amit mindent elárasztó fényesség követett, majd maga Tyrael arkangyal jelent meg és mielőtt feleszmélhettek volna, begyógyította a sebeket.

• Miért segítettél? – kérdezte elképedve Erisz.

• Még nem halhatsz meg, feladatom van a számodra. Meg          kell találnod a Számi-hegységben elrejtett kardot, amit az     angyalok kovácsoltak. Csak ez a penge képes végezni az    északi mágussal és csak ez semmisítheti meg a kőtáblát.
• Rendben. Úgyis őt keresem.

Tyrael bólintott, majd eltűnt.

• Raul, hálával tartozom, de túl kockázatos lenne, hogy kövess.
• Legalább addig hadd maradjak Veled, míg újra            visszanyered az erőd.

Ezután elmesélte a történteket, de a Lovag célját nem fedte fel, valamint a zsebében megbúvó levélről is mélyen hallgatott.