038 - Jocc

            Mindenki a levelet kereste. A kis csapat felforgatta az egész tábort, de sehol sem találták. Néhány órával később a tömlöc bejáratánál találkoztak.

• Meg kell találnunk a kalózokat! – jelentette ki Aigor – Nála kell lennie a levélnek.
• Rendben – helyeseltek a többiek.
• Nyugatnak indultak a gyávák, Hillion városa felé.

            El is indult a kis csapat a tábor keleti irányába. Szinte emberfeletti sebességgel szelték az erdőt. Időnkét megálltak néhány másodperce, hogy Corbec és Hisson megvizsgálja a nyomokat és megállapítsák a pontos irányt. Az égbolt már rózsaszínben pompázott a nyugati horizont felett, mikor egy tisztásra értek. Száraz fák fogták körbe a területet, a fű csak foltokban nőtt. Középen egy kő állt önmagában.

• Nézzétek valaki van ott! – kiáltott Hiro a szikla felé mutatva, ahol egy férfi feküdt.

            Amint közelebb értek észrevették a vércsíkot a kövön, amit valószínűleg kard okozott. Rongyos göncei arról árulkodtak, hogy ő is egy a kalózok közül. Megkerülték a sziklát és a holttestet, ahol megtalálták a csapat többi tagjának testét egy halomra dobálva.

• Ki tehette ezt? – értetlenkedtek a kis csapat tagjai.
• Úgy látom a kapitány nincs is – jegyezte meg Hisson kis vizsgálódás után
• Arra! – mutatott egy fa tövébe Corbec. Odarohantak. A kalózok kapitánya ült ott.    - Még életben volt, de meredten bambulta a földet, míg a könnyei a porba hullottak.
• Miért? Hogyan? Miért? Miért? – suttogta remegő hangon.