036 - Archie

2012.06.30 17:37

            Ahogy azonban a Hisson teremtette köd felszállt, elméjükről is mintha lehullott volna a lepel, és ismét valódi képét látták a kalóztábornak.

  • A látnokpipacs hatásának elmúltával pár óráig levertség, mélabú léphet a látomások helyébe – figyelmeztette őket megmentőjük.

És valóban, fegyverük, holmijuk után kutatva csüggedtség lett úrrá rajtuk. Nem segített ezen Raul eltűnése se.

  • Úgy tűnik, eliszkolt, pedig még ő vádolt engem gyávasággal – duzzogott Hiro.

A társaság összeszedte a felszerelését, de a nyomott hangulat miatt csak ültek a tábor egy szedett-vetett nádviskója előtt. Végül Aigor törte meg a csendet:

  • A Rend tagjai, ha kilátástalan a helyzet, énekkel öntenek erőt egymásba – majd halkan belekezdett reszelős, de nem kellemetlen hangon egy dalba:

 

Nefriti szép napsütötte

Dombjai

Élteti az arra járók

Lelkeit,

 

S messze távol vár.

 

Dél-Isthar, barátok dala

Rád talál,

Hangja már a Fogadóban

Összezár,

 

S messze távol vár.

 

Jövök én, Te szépreményű

Vad Vidék,

Percre még megállva nézek

Szerteszét,

 

Mert messze távol vársz!

 

A dal mintha önállóan szólt volna, mindenkinek nyugalmat hintett háborgó lelkére, gondolataira.

Aigor azonban hirtelen felpattant:

  • Hol a levél?
  • Milyen levél?
  • Amit Káposzdra kell vinnem.
  • Ugyan, hagyd, csak egy fogadós üzenete – felelte Corbec.
  • Nem egyszerű levél az! És Káposzd sem egy hétköznapi tanya. Willow gazda fontos összekötő elem, egyben őrposzt Északkal szemben. Szerencsére a levelet Sors-pecsét védi, csak a címzett képes felbontani. Vissza kell szereznünk!
Vissza