035 - Ogresta

• Annyira azért nem kell hálálkodni. Ezek csak kalózok voltak. Hihetetlen, hogy mennyire féltek néhány kődarabtól.

A rövidre szabott mondandója után mindenkihez odament, és meghajolva kezet rázott velük. A harcos külsőre nem tűnt igazán veszélyesnek, ám szemeiben a félelem utáni megszállott vágy volt látható, s ez tette őt igazán félelmetessé. Ruházatát egy bőr ágyékkötő, és egy mindenféle színben pompázó fejdísz adta. Kezében egy dárda volt fegyverként. Nyakában rengeteg dolog lógott.

• De ez a falu teljesen elpusztult, és, és mi is majdnem odavesztünk. És erre mered te mondani, hogy néhány kődarab? - hüledezett Hiro.
• Mert ez tényleg csak néhány kődarab volt. Ilyen robbanó kavicsokról van szó. - ezzel elővett egy kavicsot, amit ledobott a földre, majd elővette háromlyukú sípját, és belefújt. A sípból hangot nem adott, de az egyik kavics mégis felrobbant, és viszonylag nagy mélyedést hagyott maga után.
• Na jó, de mi van a tüzes kövekkel? Azokat mi is láttuk, nem tagadhatod le őket. - gondolkodott tovább Aigor.
• Az nem volt valódi. A látnokpipacs magjait, és tetszés szerint még néhány anyagot el kell égetni, úgy, hogy a füstjeit az áldozatok belélegezzék. Ezek után már bármilyen gyenge elmetrükknek bedőlnek. Jelen esetben az egész falura jutott a füstből, és elmetrükként pedig ezeket a tüzes köveket vetítettem felétek. Egészen egyszerűen elzavartam egy egész falu kalózt. Megjegyzem ilyen trükk áldozatai voltatok amikor elkaptak titeket. Kényszerítettek erre, sajnálom.

            Aigor és Hiro mindeközben nem találtak szavakat megdöbbenésükre, hogy milyen egyszerűen menekültek meg.