034 - Lino Natsumi

            Hiro az utolsó pillanatban mentette ki társait az érkező veszedelem elől, azonban Raulon már nem tudott segíteni, őt elragadták a kalózok. A szikladarab becsapódása hatalmas károkat okozott az épületben, csupán a szerencsén múlt, hogy nem omlott teljesen össze és temette maga alá barátainkat. A kalózok menekülőre fogták mikor látták, hogy további kődarabok érkeznek feléjük, amik a védőfalat vették célba. Egyértelmű volt hát, hogy ez a jelenség nem a véletlen műve, valaki azért idézte elő, hogy a raboknak menekülési utat biztosítson.

            Raul kihasználta a fejetlenséget és egy erős rántással sikerült kiszabadulnia a martalócok karjai közül, majd az ijedt tömegben észrevétlenül elhagyta a helyszínt. Nem aggódott társai miatt, mert tudta, hogy a szabadulásuk sikeres lesz, így északnak vette az irányt, hogy megtalálja Eriszt. Megérezte, hogy társa bajban van és a hírt is át akarta neki adni, hogy mivel gyanúsítják. Erisz haldoklott. A véres csata helyszínétől távol sodorta őt partra a hömpölygő folyó, ahol eszméletlenül feküdt és megmentőjére várt.

            A felszálló por és füst végül eloszlott, a bujkálók szeme előtt feltárult a hatalmas pusztítás. Az izzó szikladarabok fénye kihunyt, s a szinte földig rombolt falu légkörét komorság járta át. Értetlenül fogták a fejüket a történtek után, csupán Corbec látta át a helyzetet. Megkönnyebbülve felsóhajtott, mikor az egyik hatalmas kőtömb mögül egy ismerős alak lépett elő:

• Örülök, hogy újra látlak Hisson. Hálával tartozunk neked ezért.