033 - Jocc

            Bár a tömény füsttől kissé kábultak voltak, Hiro és Aigor sikeresen a földre kényszerített egyet az ellenségeik közül. Aigor ellenfele ernyedt kezéből kikapta a kardot és ugyanezzel a lendülettel a mellette álló kalóz combján mély vágást ejtett. Fegyverét a nem sokkal mellettük harcoló Corbecnek dobta, aki hihetetlen sebességgel levágott egy újabb kalózt. Hiro a legyőzött ellenfele övéből húzott elő egy hét hüvelyk hosszú kést, mikor hirtelen egy kard suhant felé. Kikerülte a csapást és támadója lábfejébe szúrta az újonnan szerzett fegyverét, majd kicsavarta a kezéből vékony szablyáját. Egy őr maradt hátra, aki miután rádöbbent, hogy esélye sincs a rabokkal szemben, fejvesztve menekült a kijárat felé. Hőseink is a beszűrődő fény irányába indultak.

• Meg kell keresnünk Hissont – lihegte Corbec
• Először vonuljunk fedezékbe! – válaszolta Aigor – Később visszajövünk érte.

            Kellett egy kis idő hősinknek, míg hozzászoktak a vakító fényhez, így néhány másodpercig csak alakokat láttak, de rá kellet döbbenniük, hogy egy tucat fegyveres kalóz vette körbe őket, köztük a kapitánnyal.

• Hova olyan sietősen férgek? – szólalt meg a kapitány – Héé Taron! Hozd ide a Raul kölyköt! A többit dobjátok vissza a lyukba! Ha még egyszer füstölnek, csak hagyjátok őket megfulladni.
• Mi ez a zaj? – gondolta Hiro. Hátrafordult és észrevette, hogy egy vörösen izzó szikladarab repül egyenesen az épület felé.
• Vissza a tömlöcbe – majd a ruhájuknál fogva visszarántotta a cellába Aigort és Corbecet...