029 - Jocc

            Csapzottan dobták a tömlöcbe a fiút. Szakadt és vérfoltos ruhája, összetapadt arcba lógó haja elárulta, hogy nem egyből a lyukba dobták a kalózok. Odasántikált a fal tövébe – anélkül, hogy megfigyelné kik tartózkodnak még a helyiségben – és leült azon tanakodva, hogy vajon ez lenne élete utolsó napja? Aigor lassan odakúszott hozzá és megszólította:

• Hiro! – a fiú felriadt merengéséből.

Nagyon megörült, hogy ismerős arcot lát, bár ezt csak a csillogó szemei árulták el

• Mi történt? Amikor megláttuk azokat a lovasokat eltűntél. Azt hittük visszamentél a faluba erre a kalózok börtönében találkozunk ismét?! Hogy kerülsz ide?
• Örülök, hogy végre megtaláltalak benneteket! – kezdett bele remegő hangon Hiro – Mikor megláttam a lovasokat hirtelen elhomályosult minden, majd az erdő közepén ébredtem fel egyedül a hátizsákom nélkül. – Valószínűleg az Északi mágus törte meg az elméjét. Később le kell ellenőriznem, hogy önmaga-e vagy még mindig irányítják.   Gondolta Corbec – Először nem tudtam hol vagyok, de körülnéztem és nem sokkal mellettem megláttam azt a titokzatos utat. Már sejtettem nagyjából merre lehetek. Elindultam az erdőn keresztül abba az irányba amerre a tanyát véltem. Raul mondta, hogy észak, északkeleti irányban van a falutól. Egy napi járás után megpillantottam egy tábort. Gondoltam kérek némi ételt, de hirtelen sikolyt hallottam. Amint megfordultam valaki elkapott és a faluba hurcolt. Azt hitték kém vagyok ezért kivallattak és megvertek. Azután bedugtak ebbe a lyukba.