028 - Archie

            A nyirkos tömlöc döngölt padlóján apró tócsákba gyűlt a felszínről leszivárgó nedvesség. A fogoly utazók igyekeztek úgy meghúzni magukat, hogy a talpalatnyi száraz foltokat kihasználva elkerüljék a mocsár bűzös posványának érintését. Bár a fejükre az ideúton kámzsát húztak, melyet csak a táborban vettek le, a rövid séta alapján csupán az akácliget másik végén lehettek. Fegyvereiket elkobozták, ruhájukon kívül egyetlen vigaszuk a plafonon levő egy könyök átmérőjű, bő másfél méter hosszú rácsozott lukon beszűrődő fény volt. A tömlöc tartozékaként undorodva pillanthattak a sarokban halmozódó patkánycsontra, ezen kívül néhány ökölnyi kőtörmelék és elszenesedett fahasáb alkotta a cella „berendezését”.

• Most mi tévők legyünk? – keseredett el Raul.
• Nem sok lehetőségünk van… egy azonban biztos, ez a mocsár közepén álló tákolmány igencsak ingatag talajra épült. A folyamatos nedvesség miatt egy átázott sártömeg ez az egész itt körülöttünk – elmélkedett Aigor.
• Akár ki is áshatnánk magunkat egy hét alatt – vetette fel Corbec – de kétlem, hogy ennyi időt szánnának nekünk. Valami drasztikusabb megoldás kell.

Ebben a pillanatban léptek zaja verődött le hozzájuk a lépcső felől. Lánc – és kardcsörgést is hallottak, nagyjából három ember okozhatta. Majd egy durva reszelő-hang felröhögött:

• Lökd a kis nyavalyást a többihez! Holnap lesz rájuk gondunk!

Két őrt pillantottak meg, éppen levették a béklyót egy harmadik alakról, majd durván a cellába lökték.

            Legnagyobb meglepetésükre Hiro volt az.