020 - Ogresta

            Miután összeszedték magukat, a csapat elindult észak felé Raul vezetésével. Úgy döntöttek, először a Káposzdi-tanyára mennek, és majd csak aztán fordulnak Magasfok felé, ami a Káposzdi tanyától olyan tíz-tizenkét napnyi járásra volt. Az első nap elég könnyen haladtak az erdős tájon. Az időjárás is nekik dolgozott, végig gyönyörű napsütésben volt része az utazóknak. Délben megálltak enni egy falatot, amire Corbecnek volt egy-két nemkívánt megjegyzése, mivel ő az egész napi menetelést jobban kedveli, mert úgy nagyobb távolságokat lehet átszelni.

            Körülbelül négy óra tájban találtak egy utat. Ez rettentően meglepett mindenkit. Az útnak komoly alapozása volt, nehogy elsüllyedjen tavasszal hóolvadáskor sárossá tett talajban. Felszínét mintha valamiféle megolvasztott, majd az úton lehűlt anyag alkotta volna, egy-két helyen, még a folyás-nyomok is látszódtak. Az út nyílegyenesen kelet-nyugati irányú volt, és semmiféle kanyart nem lehetett benne felfedezni. Colanion földjén, ugyan nem volt ismeretlen az útkészítés, de hatalmas költségei miatt csupán a rég letűnt császárság úthálózata létezett. Ez az út azonban egészen friss volt, és olyan precízen egyenes, hogy a legjobb mágusok, és tervezők kellettek ennek megépítéséhez.

            Nemsokára egy nagyobb lovas csapat vágtatva haladt el a bámuló kalandozók előtt. Fekete zászlóikon a vörös szemhéj, és a körülette lévő pentagramma volt látható. Az utazókkal nemsokat törődtek, láthatóan siettek.