018 - Archie

A többiek megvonták a vállukat, bár mindegyikük fejében született egy-egy elmélet a fogadó elszenesedésének okáról. Aigor például a szeszraktár berobbanására gyanakodott, s Hironak ebben nagy szerepet tulajdonított.

• Nem lehet véletlen, hogy most akar elszökni innen, s „véletlenül” ugyanekkor felrobban a kocsma… jobb lesz vigyázni ezzel a suhanccal, ha ilyen piromán hajlamai vannak – okoskodott magában.

Ugyanakkor felismerte a helyzetben rejlő lehetőséget, s a jövőre, az előttük álló hosszú vándorútra való tekintettel a készleteik feltöltésén morfondírozott.

• Kocsmáros! Volna egy ajánlatom. Segítünk a rendrakásban, cserébe a romok közül annyi élelmet magunkhoz vehetünk, ami nálunk elfér.

            A magába zuhant csapos megadóan beleegyezett az üzletbe, bár sem azt nem gondolta volna, hogy a fogadó újra használható lesz, sem azt, hogy bármi fogyasztható épen maradt a tűzben.

            A társaság belefogott a munkálatokba. Hiro vizet hurcolt a kútról, Raul a padlót mosta egy ronggyal. Corbec és Aigor eközben a kiszakadt ajtót rakták vissza a helyére. Két óra megfeszített munka után a fogadó alsó szintje, a kocsmahelyiség már egész jó állapotban volt. A törmeléket elhordták, a kormot lemosták a falról, s kijavították a nagyobb hibákat. Szerkezeti kár szerencsére nem történt, de a bútorok, a berendezés java része megsemmisült. Mindeközben néhány épen maradt ládából a csapat pár napra elegendő szárított húst, kétszersültet, szárazbabot és egy kevés sót vett magához, felkészülve a továbbutazásra.