017 - Ogresta

Miután Raul felvetette, hogy nézzenek Hiro után, a csapat szinte egy emberként pattant fel megkeresésére. Corbec egy hosszabb míves kést húzott elő kabátja alól, Aigor a kardját vette kezébe, s Raul is fogott egy egyszerű tőrt a kezében. Elindultak arrafelé, amerre Hiro ment el a tábortól. Valószínűsítették, hogy a faluba ment vissza, pontosabban a kocsmába, mivel ott látták korábban felszolgálni pár korsó édesgyömbért. A kocsmához érve a kés hegye zölden világítani kezdett.

• Valakinek az élete veszélyben van odabennt. - szólalt meg Corbec, felismerve fegyvere jelét.

            Ám amint beértek a kocsmába, egy hatalmas tűzcsóva elől kellett menedéket találni egy már felborult asztal lapja mögött. Miután elült a tűz, már csupán a lángokban álló kocsmát, és két testet láttak. Az egyik a kocsmáros volt, a másik pedig Hiro. Mindketten ájultak voltak, mint egy zúzmarás reggelen a nyári legyek. Gyorsan kimenekítették őket a lángok közül.

            A kocsmáros hamar felébredt, és amint meglátta lángoló fogadóját, olyan hétmérföldes szitkokat szórt mindenre, ami élt és mozgott, hogy azokra már csak a Jóisten emlékezhet. Eztán teljesen magába roskadt, és leült egy közeli kődarabra, és meg se szólalt. Hiro is felébredt egy kis ébresztgetés után, de mikor kérdezték, mi is történt, nem válaszolt, s csak annyit mondott, hogy majd egyszer elmondja.