015 - Jocc

• Fiú! – bökte oldalba a kocsmárosfiút Corbec – Neked merre vezet az utad?
• Kérem Uram, szólítson Hiro-nak. A teljes nevem Hironnad Begras. Az úti célomat pedig nem ismerem magam sem. Egy személyt akarok megtalálni minden áron, – eközben ingje gallérját gyűrögette, s a mellkasát tapogatta, mintha valami hiányozna onnan.

            Ez az arcán is meglátszott - valakit, aki csakis Északon lehet, ebben biztos vagyok. Viszont, ha most megbocsájtotok valamit elfelejtettem. – hirtelen felugrott a tűztől, sarkon fordult és elindult a falu irányába.

            Mivel nem akarta, hogy újdonsült társai kérdezősködjenek a nyakláncról, amelyet a kocsmában hagyott, csak azután kezdett el rohanni, miután befordult az első sarkon. Úgy futott, mint még életében soha. Habár patakokban folyt róla a víz, mire megérkezett, egyáltalán nem érezte magát fáradtnak. Szerencséje volt, már kinyitottak. Feltépte az ajtót és elviharzott az épület hátsó felébe a pultos mondandójára fittyet hányva. Kinyitotta szobája ajtaját, ahol mindössze egy rozoga, rendetlen ágy és egy ruhafogas volt. Oda sietett az ágyhoz, feltúrta azt, mire valami halk koppanással a padlóra esett. Egy hüvelyk hosszú sárkányfog volt vékony bőrszíjra fűzve. Hiro nagy megkönnyebbüléssel felkapta, a nyakába akasztotta, majd elrejtette az ingje alatt. Mielőtt elindult egy sokat foltozott bőrzsákot emelt le a fogasról. Amint ment ki a kocsmából, egy nagydarab, ápolatlan ember állta útját, kezében hatalmas késsel...