011 - JOcc

Aigor mondandóját lépések zaja szakította félbe. A lovag szélsebesen a kardjához kapott. Nem akart felesleges vérontást, így a hüvelyben hagyta a fegyvert, de jobb keze a markolaton maradt. A faluból kiszűrődő fény egy alakot körvonalazott, ahogy egyenesen feléjük tartott. Amint közelebb ért felismerték. Az egyik kisegítő fiú volt a kocsmából egy durva szövésű köpenyben, két rövid karddal az oldalán. A lovag eleresztette kardját. A fiú szeméből tükröződött az elhatározottsága, de mögötte ott lapult a félelem és a szomorúság.

• Kérem – kiáltotta, miközben letérdelt a két vándor előtt – vigyenek magukkal Északnak. Egyedül odavesznék, de feltétlenül meg kell találnom valakit! Kérem, vigyenek magukkal! Esküszöm, nem leszek a terhükre, sőt mindent megteszek amire kérnek. – az orra már a földet súrolta, s könnyei megnedvesítették a száraz talajt.